Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

ha jön az ellenség, s ha egy német elveszti a házát, egész substantiája oda van. A schismatikusok inkább a törökökkel tartanak, mint a keresztényekkel. Ezért nem baj, ha a rác subarendatitius, hiszen egész Magyarországon az a szokás, hogy a tized a császáré, a kilenced a földesúré. S a rác szabadon választhat, hogy a polgároktól a földet bérbe veszi-e, vagy sem. De a rác már úgy van teremtve, hogy senkit se kérdez, hanem ekéjével tetszése szerint nekiesik a földnek, s használja. Tavaly is a földkiosztás után a határjeleket kihúzkodták, és a felosztást újra kellett csinálni. Nagy igazságtalanságnak tartják a rácok — írja a tanács —, hogy őket a város tisztogatására befogják. Panaszkodnak, pedig ők a török idők alatt többet dolgoztak a közjóért, mint most. —Igazságtalan az a panasz, hogy a tanács a rácokat céhprivilégiumaikban megbántani akarná. A rác szabó céh most is létezik. — A tűzifa miatti panaszra azt válaszolta a tanács, hogy ez nem az ő, hanem a katonaság excessusa volt. A városi tanács végül figyelmeztette az administratiót, hogy a Bécsbe küldött Domicsot és Lazarovicsot a patriarcha is támogatja, s hogy végső céljuk az, hogy mindenkitől függetlenek legyenek. S végül, nyilvánvalóan nem komoly szándékkal, csak a rácok panaszai okozta első felháborodásában — kéri, hogy a budai schismatikus rácokat Hansabég vidékére telepítsék át. A budai kamarai administratio a városi tanács válaszát 1701. március 26-án megjegyzés nélkül továbbította az udvari kamarának. Csak néhány hét múlva jelenti egy másik üggyel kapcsolatban, hogy a rácoknak a terheik miatti panaszkodásra „az igazat megvallva volt is néhány okuk".

169 Az udvari kamara 1701. június 20-án foglalt állást a rácok és a tanács vitájában.

170 Megbotránkozással vette tudomásul, hogy a városi tanács vélt jogának bizonygatása közben e terület földesurának nevezte magát, s hogy az administratio is annak tartja. Pedig a királyi városokban a király a földesúr, védelmi díjat is csak a király részére lehetne követelni. Hogy a város összeszedje magát, néhány évig engedményeket tettek, a Schutzgeld is ennek egyik módja volt. Egyetlen mentség, hogy a befolyt összeget közcélokra költötték. — A Weinbau-geld fizettetése sem indokolt, mert a rácok egyáltalán nem kötelesek robotot szolgáltatni. Az administratio intse a tanácsot, hogy a Schutzgeld és a Weinbaugeld szedésétől a jövőben tartózkodjék. A rácokat semmiféle címen és néven külön megterhelni nem szabad, az adózásban és a közös terhekben a többi polgárokkal egyenlő arányban vesznek részt, s a számukra 1696-ban biztosított privilégiumokat meg kell tartani. Az a tény, hogy ők élénk kereskedelmet folytatnak, nem büntetésre, hanem támogatásra méltó, minthogy ezáltal a vám- és harmincadjövedelem növekszik. — Nem engedélyezhető, hogy a rácokat a városi közterületek tisztogatására felhasználják, mintha ők a város rabszolgái és foglyai lennének. — Méltányos, hogy azok a polgárok és kézművesek, akik a Rácvárosban űzik iparukat, de nem rác származásiíak, hozzájáruljanak a Rácvárosra kivetett adóhoz. — A kamara megparancsolta az administratiónak, 84