Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

házanként kell megterhelni, hanem egy arányos összeget fizetnek. A portio nagysága a császár kivetésétől függ, nem a város szabja meg annak az összegét, még soha nem történt meg, hogy a rácok többet fizettek volna. Ha a tanács a rácokat elnyomj a, miért nem mentek el a parancs szerint a Kunföldre, miért szaladgáltak annyit ittmaradhatásukért? A rácok bírják a legjobb budai földeket, legelőket, szőlőket, ezeket előnyösen tudják hasznosítani. Minden pénz náluk folyik össze, saját kézműveseik vannak, a németek tőlük semmit sem keresnek, élelmiszereket adnak el, állandóan mérik a bort az utasoknak, mesterien tudnak eladni, ha saját termésük nem elég, vesznek hozzá. Ezáltal a polgárnak a saját termése a nyakán marad. A rác szőlőjét saját maga műveli, megelégszik kenyérrel, hagymával és babbal, a polgárnak viszont napszámost kell fogadnia. Ezért a rác a borát olcsóbban adhatja, a polgár bora eladhatatlan. A rácok Törökországgal kereskednek, oda hordják a pénzt. Jogos tehát, hogy nekik „secundum proportionem" többet vessenek ki a portióból, mert aki sokat bír, többet elviselhet. A legújabb összeírás azt mutatja, hogy bírójuk a községtől 4576 forintot követelt be, holott a város csak 3021 forintot vetett ki. — Ami a védelmi díjat illeti, s azt, hogy a rácok ,,uti alii cives subjecti sunt", ez a rácokkal kapcsolatban nevetségesnek látszik — írta a városi tanács. Hogy ezt a csavargó és állandótlan, hol itt, hol ott levő népet valódi polgároknak ismerjék el, és a német polgárság mellé emeljék fel, az a császári érdekekkel is ellenkeznék. A rácok ugyanis belgrádi, konstantinápolyi és más helyeken lakó rácokkal és törökökkel vannak összeköttetésben (társaságban) és kereskednek velük. S ha a tanács a rácokat is részesítené a polgárságnak adományozott vám- és harmincadmentességben, akkor a törököket is segítené. A tanács a lehetőség szerint mindig védte a rácokat. Az administratio is tudja, hogy a katonai átvonulásoktól megkíméltettek, nem szenvedtek bekvártélyozást, forspontot sem állítottak. Míg a polgárságot a katonaság a házaiból kitúrta, addig a rácok kunyhóikban zaklatás nélkül éltek. Mindent a polgároknak kell viselni, mellettük a rácok „Freyherrek". — A város 14 fertály szőlőjét a rácok kezdetben ingyen művelték, kb. 4 évvel ezelőtt maguk ajánlották, hogy inkább pénzt adnak. Nem tekintve, hogy a szőlőművelés többe kerül, a tanács mégis hozzájárult a 200 forint fizetéséhez. A többit a városi pénztárból fizetik, hogy a rácokon könnyítsenek, s azok a rácok, akik a török idők alatt ingyen vagy 23 afferl-ért egész nap dolgoztak, most 6~-7 garas napszámmal sincsenek megelégedve, ennyi pénzért alig, s nem is mindig lehet őket megkapni. Mindenből ki akarják magukat vonni, holott az országban a földesurak sokkal több robotot követelnek, s ha az összeírás alapján kiszámítanák, egy rácra alig egy óra jutna, amit a közjónak teljesített. Ez nagy robot? — A városi tanács helyesli a telekkönyvnek azt a törekvését, hogy a földeket a házakhoz arányosítva osztja ki, s hogy a rácoknak kijjebb jelöl ki földeket. A rácok 5 garas értékű kunyhói és a polgárság 100 vagy 1000 forinton épített házai közt igen nagy különbségek vannak. A rácok itt is, a törököknél is otthon vannak. A német polgárok akkor is itt maradnak, 6* 83