Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

három óhitű templom telek, az óhitű temető, két katolikus templom és temetőtelek, és a boszniai ferencesek telke), 13 telket pedig németek bírtak (Pestaluzzi Dániel például hármat) ; 84 olyan rác családfő volt, aki csak fél házat bírt. Inwohnerekről ez az összeírás sem közöl adatokat. Tekintettel azonban arra, hogy a családfők és a házak száma szaporodott az előző összeírásokhoz képest, nem járhatunk messze az igazságtól, ha a tabáni rácok lélekszámát — a tárgyalt korszakban — kb. 5000—6000 főben állapítjuk meg. Ezeknek alig valamivel több mint 1

/

3-a volt katolikus. Katolikus rácok laktak szétszórtan Buda egyéb külvárosaiban is. A Wasserstadtban kb. 40, a Neustiftben kb. 20, s ide számíthatjuk a Croatendörfl kb. 40 főnyi délszláv lakosságát is.

94 Buda város összes lakosságára vonatkozó adatok, melyek összehasonlításra is alkalmasak, csak 1702-ből állnak rendelkezésünkre. A Budán lakó J 648 családfő városrészek szerint a következőképpen oszlott meg : Vár 279 Víziváros 402 Horvátváros 131 Országút 25 Újlak 100 Tabán 711 1648 Tehát, ha a tabáni rácokhoz hozzászámítjuk a Buda egyéb külvárosaiban lakó rácokat, akkor ezek száma a város összes lakosságának csaknem felét tette ki. A vízivárosi katolikus rácokról tudjuk, hogy már a török időkben is itt laktak Budán. De honnan jöttek a tabáni katolikus rácok, s általában, honnan származtak a Csernoviccsal 1690-ben betelepedett tabániak? Az 1696-os összeírás, mely megkülönböztetés nélkül vette fel a katolikus és óhitű rácokat, azt írja, hogy „vast alles nach dem Verlust Belgrad aus Griechenlandt, Bulgarien, Mörsien, und anderen angränzenden Örthern anhero gezogen". Ugyanez az összeíró ugyanakkor a szentendrei rácokról azt írja, hogy azok görögök és rácok, és „mit denen zu Ofen wobnenthen Räzen, aus Griechen, Bulgarien, Mörsien, Bosnien, ja auch aus Ermenien" jöttek Szentendrére. Mind a két meghatározás eléggé kezdetleges. A Lipót által a rácok számára kibocsátott privilégium-levelekben előforduló balkáni országok hosszú sorának hiányos kivonata ez csak. S az országelnevezések a privilégiumlevelekben is csak homályos közjogi emlékeket idéznek, s nem a betelepedők korábbi lakóhelyeit.

95 1690-ben a budai kamarai administratio tisztviselői következetesen a „Belgrádból menekült rácokról" írtak. A betelepülők egy része valóban belgrádi lehetett, erre vannak adataink

96 azon kívül is, hogy Milutinovics Iván belgrádi bíró szintén a menekültek között volt. Annyi bizonyosra vehető, hogy Csernovics menekültjeinek nagy része a török 69