Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

K három különböző célú, különböző személyek által készített összeírás alapján képet kaphatunk három különböző időpontban a tabáni rác lakosságról, foglalkozási és vagyoni viszonyairól. Összehasonlításra azonban csak bizonyos esetekben alkalmasak az adatok. Családtörténeti vizsgálatok elvégzéséhez pedig — tekintettel arra, hogy a szerb családnevek a XVII. század végén még Budán sem állandósultak,

88 s maguk az összeírok is, németek lévén, a szerb neveket gyakran eltorzítva jegyezték fel — csak nagyon bizonytalan, kevés sikerrel biztató alapot adnak. A Tabánban 1696-ban 615 rác háztulajdonos családfőt írtak össze.

89 Ebből 96 személy csak fél házat bírt, a házak száma ezért csak 567 volt. A 615 háztulajdonos családfő mellett az összeírás 393 házban 431 lakót (Inwohner) is megjelöl, nem név, csak szám szerint. Tehát a Tabánban ekkor több mint 1000 családfővel számolhatunk, s ha öt személyt számítunk egy-egy családra, a lakosság lélekszáma kb. 5000-re becsülhető. Ezeknek legnagyobb része Csernoviccsal jöhetett, csak elenyésző azoknak a száma, akik a török alatt is itt lakván, 1690 után visszaköltöztek. 1702-ben külön írták össze a tabáni katolikus és külön az óhitű rácokat.

90 Katolikus háztulajdonos volt 250, óhitű 461, tehát összesen 711. A házak száma 641. 63 házban két-két család lakott együtt, de volt néhány olyan eset is, főként a katolikus rácoknál, hogy 3—4—5 család lakott egy házban. Mivel az ilyen közös házbirtoklásnál többnyire testvérekről vagy apáról és fiúról van szó, feltételezhetjük, hogy ezekben az esetekben adataink a nagycsalád (zadruga), házközösség létezésére utalnak.

91 Az összeírásban azonban nem találjuk a lakókat, pedig elképzelhetetlen, hogy a 431 Inwohner 1696 óta mind elköltözött volna a városból. Hogy a számuk csökkenhetett, az valószínűnek látszik abból, hogy az 1702-es összeírás végén a katolikus rácoknál éppúgy, mint az óhitűeknél név szerint felsorolták, hogy 1701. március 19-től 1702. június 20-ig hányan költöztek el a Tabánból. A katolikus rácok közül 52-en költöztek el a következő helyekre: Törökbálint, Pozsega, Siklós, Ercsi, Dudvár, Érd és Baja. Az óhitű rácok közül pedig 67-en távoztak el a Tabánból Temesvárra, Bajára, Karloviczra, Földvárra, Szentendrére, Szekcsőre, Kalászra, Érdre, Pestre, Aradra, Perkátára, Sóskútra, Vatára, Almásra, Zomborra, Derniára, Tárnokra, Pentelére, a Csepelszigetre, s volt egy, ki Törökországba ment, ketten pedig huszárok lettek.

92 Az elköltözöttek egy része minden valószínűség szerint az Inwohnerek soraiból került ki. A rác lakosság száma azonban 1696 óta, ha nem is sokkal, de emelkedett. Annak ellenére, hogy a rácok szórványos elköltözése a Tabánból a következő években is folytatódott,

93 az 1709-i ház-, illetve telekösszeírásban a rác családfők száma 735. Az összeírás, melynek elkészítése valószínűleg a telkek rendezésével is kapcsolatban volt, 1—744 szám alatt tartalmazza a tabáni telkeket. Ebből 25 puszta, tulajdonos nélküli telek, 13 középület (városi sörfőző, két városi fürdő, három Wachthaus, 68