Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

ellenében átengedte a kamarának. Ezt az összeget pensiónak, adjutának vagy deputatiónak nevezték.

74 A tizedet pedig a következő években az Administratio provisorai szedték be a rácoktól. Kivételt csupán — továbbra is — a tábori szolgálatot teljesítő rác katonák képeztek.

75 A karlócai békekötés 1699-ben bizonytalan időre megszüntette azokat a tervezgetéseket, hogy a háború szerencsés kimenetele esetén a rácokat ősi lakóhelyeikre visszatelepítik, miként azt I4pót különféle privilégiumleveleiben szinte stereotip fordulatként emlegette. A karlócai békekötéskor azonban a visszatelepítés kérdése nem is szerepelt a tárgyalásokon. A bécsi udvar ezt a többször megígért visszatelepítést tudatosan és szándékosan mellőzte a tárgyalások során.

76 A szándék mögött nyilvánvalóan elsősorban az az érdek húzódott meg, hogy egyrészt az elpusztított, gyér lakosságú ország gazdasági helyzetét a népesség növelésével javítsák, másrészt, hogy idegen elemek betelepítésével, befogadásával a magyarság súlyát csökkentsék, s hogy a külön kiváltságokkal felruházott rácságot a bécsi politika támogatására használhassák fel.

79 Elegendő ezzel kapcsolatban utalni arra, hogy az 1690-es években a rácság privilégiumokkal való ellátásával és a rác milícia, majd a határőrvidék megszervezésével párhuzamosan folyt a magyar haderő fokozatos feloszlatása.

78 Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az 1689-i áttelepítettek és a Csernoviccsal betelepedettek száma nem volt olyan nagy, mint amilyennek azt utólagosan feltüntették. A rácság számbeli súlyát egyrészt a török uralom alatt fokozatosan beszivárgók s az ország déli részén, az Alföldön és a Dunántúlon megtelepedők jelentették, másrészt pedig azok a rácok, akik ennek a XV. században elkezdődött folyamatnak az 1690-es években a háborús események miatt fokozottabb méretű folytatásaképpen nagyobb tömegekben jöttek be az országba, illetve az ország déli részeiből a belső részek felé vándoroltak, s ott letelepedtek. Ezeket a rác tömegeket igyekezett felhasználni a bécsi udvar, ezekre támaszkodva fogadtatta el Csernovics sikeresen a Balkánon érvényben volt szerb önkormányzati rendszert, biztosította a szerb egyház hatalmát Magyarországon. Püspökeit elhelyezte : Diakovics Izsaiást a temesvári és jenői, Metohiac Istvánt a károly városi és zrinipoli, Drobnják Buthimiust a budai és székesfehérvári, Tebovac Euthimiust a mohácsi és szigeti, Stibicza Spiridiont a verseci, és Benjamin Jefremet a váradi és egri püspökségekbe.

79 Birtokot kapott,

80 a tized szedésének jogát, majd ehelyett évi 3000 fi. bért. Az 1690-ben Magyarországra vándorolt Csernovics számára nem volt visszafelé út. Ő itt, új lakóhelyén is következetesen patriarchának (orientális ecclesiae ritus graeci archiepiscopus et rascianorum patriarcha) nevezte magát, s így tartották számon a budai kamarai administratio írnokai és registratorai is.

81 Holott ő tulajdonképpen elhagyta az ípeki patriarchal széket, megüresedett helyére Kallinikost nevezték ki.

82 Tehát lehetősége sem volt a visszamenetelre. 66