Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

hogy legyen segítségére, Csernovics — Hodinka kifejezésével élve — „páratlan lélekjelenléttel" megragadta azt az alkalmat, hogy szabaduljon az ipeki patriarchátustól, a szultáni kincstárba fizetendő illetékektől, és hogy elhelyezze Magyarországon a rác pátriárkái tartomány püspökeit.

32 ,,A patriarcha tehát — állapítja meg Hadrovics Iyászló

33 — mint a szerb vazalusállam feje, a török szuverenitás alól kivonta magát, és a Balkánon érvényben volt egész önkormányzati rendszerrel igyekezett a Habsburg főhatalom alatt elhelyezkedni, s vele kompromisszumot kötni." E célból 1690. június 18-án a Belgrádban gyülekező emigránsok, főként a papság, tanácskozást tartottak s Diakovic Izaias borosjenői püspököt Bécsbe küldték, hogy kérje a császártól a rácok szabad vallásgyakorlatának az engedélyezését és az egyházi hatalom biztosítását (az óhitű naptár használatát, érsekük szabad választásának a jogát, az adómentességet, a papság függetlenségét, az érsek bíráskodási jogát stb.).

34 Iyipót 1690. augusztus 21-én kiadta a rácok által kért decretumot,

35 elfogadta a rácok kívánságait. Belgrádot 1690. október 9-én visszafoglalták a törökök. Közvetlenül ez előtt kellett volna történnie a nagy migrációnak, de erre nincsenek adatok. Ami történt, az a budai kamarai administratio levéltárából a következőképpen rekonstruálható. Csernovics püspökeivel, a belgrádi rác polgárokkal, valamint az 1690 nyarán Szerbia különböző vidékeiről Belgrád környékén gyülekező néhány ezer családdal a török csapatok elől Magyarországra menekült. Ezek a menekülők 1690 november első felében megjelentek Budán. A budai kamarai administratiónál erről találhatók jelentések, rendelkezések. Az első rendelkezést 1690. november 2-án adták ki ; eszerint az a néhány száz rác, aki az alsó részekből jött, Pomázon és Kalászon vagy a ráckevei szigeten telepedjék meg.

36 Az administratio jelentései ezekben a hetekben mindig határozottan azokról a rácokról szólnak, akik ,,von Belgrad seind selbiges orthen herauf geflichtet", vagy „von Belgrad vertribenen Ratzen".

37 Az administratio az Óbuda és Visegrád közötti területet, valamint Csepelszigetet szándékozta számukra kijelölni, s végül is a következő helyeken telepítette le őket: egy kb. 1000 családból álló részt az 1690-ben is belgrádi bíró, Milutinovics Iván vezetésével Szentendrén,

38 egy kb. 600 családból álló részt pedig Budán, a felszabadító háborúk óta pusztán álló Tabánban,

39 s itt házhelyeket is méretett ki nekik.

40 Kisebb csoportok Pomázon, Csobánkán

41 és Érden

42 helyezkedtek el. Csepel-szigetre ekkor nem. kerültek rácok. Tehát 1690" októberében kb. 2000—2500 család menekült fel Belgrádból Csernoviccsal, s telepedett le Budán és környékén. Az 1690. évi nagy szerb migráció kérdése és az ezzel kapcsolatos problémák felülvizsgálatra szorulnak. A 40 000 család bevándorlására adatokat nem találunk. Alapja talán az, hogy Csernovics az 1689-ben evakuált szerbeket és a régi magyarországi lakos rácokat is beleszámította.

43 Persze pontos számot akkoriban sem lehetett megállapítani, ma pedig ez még inkább lehetetlen. Sok részletkutatás szükséges még a megköze62