Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

pedig a tartományt benépesíteni velük. A háború érdeke egyébként is azt kívánja, hogy az ellenségtől elvonassék. A puszta földből semmi haszon, s már csak ezért is szükséges az áttelepítés."

27 Az átköltözöttek számát azonban még csak megközelítőleg sem lehet meghatározni, „lehettek néhány százan, talán-ezren is"—írja róluk Hodinka Antal, s bizonyítja adatokkal, hogy ,, . . . a rácok 1690-i bevándorlásáról beszélni helytelen dolog és éppoly helytelen... a Magyarországba történt áttelepedésüket a törökök bosszújától való félelemmel indokolni", s mintha a törökök bosszúját az 1690. április 6-i császári felhívásra történt rác népfelkelés váltotta volna ki. Bizonyítja, hogy Köprili Musztafa még 1689 végén, látva Nistől Belgrádig a nagy pusztaságot, az adókat leszállíttatta, új pénzt veretett, a mészárlást megtiltotta. A népnek tehát 1690-ben nem volt oka a töröktől tartani. A törökök egyébként is olyan gyorsan nyomultak előre Belgrádig 1690 nyarán, hogy a szerbeknek idejük sem maradt nagyobb megmozdulásra, s a nem katonáskodó szerb parasztság, minthogy le volt fegyverezve, 1690-ben nem is segíthette fegyverrel a császári seregeket. Az albánok voltak azok, akik a császári hadakat támogatták, ők nyilatkoztak 1689 óta a császár mellett, ők fogadták ünnepélyesen a Prizrendbe bevonuló Piccolominit, aki a prizrendi római katolikus albán érsekkel — aki egyúttal a katolikus climenti törzs patriarchájának a szerepét is betöltötte — tárgyalt, és nem Csernoviccsal. Hodinka kimutatja, hogy itt „végzetes szerepcsere" történt : 1690-ben a kancellárián Csernovicsot összecserélték a dimentiek patriarchájával, mikor április 6-án azt írták, hogy „Piccolomini tábornoknak kezére járván". Csernovics csak szándékozott tárgyalni vele, de már nem találta életben, s nem sokkal utána az albán érsek, aki a tévedést leleplezhette volna, ugyancsak meghalt.

28 Nemcsak Hodinka alapos okfejtése bizonyítja, hogy 1690-ben olyan nagyarányú áttelepedésről nem beszélhetünk, mint az a történeti irodalomban általánosságban elfogadott. A budai kamarai administratio egykorú irataiban sem találunk adatot 1690-ből arra, hogy Belgrád eleste után 40 000 rác család menekült volna Magyarországra.

29 A budai kamarai administratio alárendelt hivatalnokai (harmincadosok, praefectusok, provisorok) ott székeltek az új szerzeményi területek igen sok fontos helységében : I^ippán, Karánsebesen, Szegeden, Mohácson, Siklóson, Pécsett, Szigeten, Kaposváron, Dombon, Szekszárdon, Baján, Simontornyán, Földváron.

30 Ezek a legapróbb ügyekben is jelentéseket küldtek a budai administratióhoz. Teljességgel lehetetlen, hogy éppen a 40 000 rác család bevándorlásával, letelepedésével kapcsolatban ne lett volna jelentenivalójuk. Arról lehet szó, hogy amikor I,ipót az 1690. április 6-i felhívásban

31 a török elleni harc folytatására a balkáni népektől, főleg az albánoktól, fegyveres támogatást kért, hogy: „Álljatok mellénk félelem nélkül, házaitokat, földjeiteket el ne hagyjátok!", és ugyanaz nap Csernovicsot is (akit — mint láttuk — összetévesztettek az albán érsekkel) felhívta, 61