Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101
a továbbiakban a tervszerűen kivetett portio, a tervszerűen beszedett tized és a tervszerűtlen bekvártélyozás, fuvarozás és egyéb katonai terhek. Megszabadultak a török földesúri terhektől, de helyette ott volt a magyar földesúr — akinek eddig a legjobb esetben csak formális adózást teljesítettek—, s most már közvetlen kapcsolatban lévén, behajthatókká váltak az egyéb földesúri szolgáltatások is, mint pl. a kilenced, robot, fuvarozás, ajándékok stb. A budai kamarai administratis a berendezkedés első éveiben igen sokszor intézkedik, hogy több teherrel nem lehet sújtani a lakosságot, mint a török idők alatt. 21 Megszűnt a török kor vallási liberalizmusa, s jött az ellenreformáció harcaiban edzett katolikus egyház, amely a rácokat úgy tekintette — mint Kollonics egyik nyilatkozatából kitűnik —, hogy a töröktől csak abban különböznek, hogy meg vannak keresztelve, egyébként „eben so wohl als die Türckhen wider uns seind". 25 Mindehhez járult még az, hogy Magyarország felszabadításával a szerbség tulajdonképpen kettészakadt. A török uralom alatt maradt rész továbbra is a megszokott viszonyok között élt, a magyarországi számos rác település pedig osztozott az új szerzemények sorsában, s mint görögkeletiek, védtelenül ki voltak szolgáltatva a katolizálási törekvéseknek is. Voltak, akik a magyarországi viszonyokat nem vállalták, és elmentek a törökökkel, s voltak, akik inkább ezt választották. Vonzották őket az üres területek, a gazdagabb vidék. Voltak, akik a jobbágyi terhek helyett — tömegesen — a különféle mentességekkel járó katonáskodást választották, s voltak, akik a változatosabb munkalehetőségeket vagy polgári biztonságot nyújtó városokat keresték fel. A szerbek egyházi vezetőinek — bizonyos számú rác családdal —• 1690-ben a török uralom igája alól Magyarországra való menekülése ezt a helyzetet lényegesen megváltoztatta, új irányba terelte a magyarországi szerb kérdést. * A Magyarországot felszabadító seregek 1688. augusztus 7-én elérték a Száva—Duna vonalát, szeptember 6-án pedig elfoglalták Belgrádot. A támadás lendülete azonban megakadt a franciák 1688-i őszi rajnai támadása miatt. A balkáni sereg létszáma 20 000 főre zsugorodott. Ilyen gyönge erőkkel nem lehetett a török ellen eredményesen tovább működni. 1689-ben — miután Bádeni Lajos őrgróf átvette a parancsnokságot — a hadműveletek folytatását határozták el azzal a céllal, hogy felszabadítják Dél-Szerbiát 26 . Bádeni Lajos még a hadjárat megindulása előtt elrendelte, hogy a szerb családok Nis—Jagodina—Sabác környékéről költözzenek át a Száva túlsó oldalára, Szlavóniába, mert minden helyet nem képes fedezni, s így tartani kell attól, hogy az ellenség, ha előnyomulni talál, mindannyit lemészárolja vagy magával hurcolja, így viszont Szlavónia lassanként benépesedik. Lipót helyeselte az áttelepítést, mert,, . . . e népet igen jól lehet kihasználni : lehet a Duna melletti helyekbe őrségül elhelyezni, később 60
