Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

kb. 200 ház és kb. 1000 lakos jutott, ami lényegesen magasabb népsűrűségre mutatott, mint amilyen a későközépkori volt. Összehasonlítva a koraközépkori lengyel városokat más európai városokkal, Jazdzewski megállapítja, hogy nem voltak sem olyan nagyok, sem olyan népesek, mint a nyugat-német városok vagy Kijev, az iparosok száma sem volt olyan nagy, s néhány tengeri kikötőt kivéve nem is voltak jelentős kereskedelmi empóriumok, de gazdasági, társadalmi, kulturális szempontból olyan központok voltak, amelyek aktívan elősegítették a lengyel feudális állam kialakulását és bázisul szolgálhattak annak a XIÏI—

XIV. századi változásnak, amely a német jog formájában haladóbb jogi normákkal látta el a lengyel városokat. Többet ezekről a központokról akkor fog tudni mondani a lengyel régészet, ha felkutatja a városok körül fekvő falusi településeket, megállapítja a kétféle település egymáshoz való viszonyát, a gdanskihoz hasonló módon feltárja a vezető városok egész területét, felássa temetőit, nagy gondot fordít a kincsleletekre és végül felfedi a locatio utáni telepek viszonyait, hogy összehasonlíthassa őket azokkal a locatio előtti szláv városokkal, amelyekből kialakultak. * Jazdzewski referátumához több szempontból szóltak hozzá a megjelent történészek és régészek. Az ismétlődések elkerülése végett a hozzászólásokat azok tárgya szerint fogjuk csoportosítani. Lowmianski professzor mutatott rá arra, hogy Jazdzewskinek a várost meghatározó kritériumai nem következetesek. Lowmiariski is helyesli, hogy a várost annak gazdasági funkciója alapján határozzák meg, de ha ennek alapján a városi népességet akarjuk definiálni, akkor végső fokon a falusi termelő helyzetéből kell kiindulni. A falusi közvetlen termelő önellátó, és a legtöbb esetben nemcsak élelmét, hanem egyéb szükségleteit is maga állítja elő. A városban ezzel szemben kétféle népelem található meg. Az egyik részt vesz a városi termelő munkában, ide tartoznak a kézművesek, a kereskedők és a szállítási munkások. A másik csoport nem termel, csak fogyaszt. Ilyenek a feudális urak, a papság és a hivatalnokok stb. Ha a városban tapasztalható népességkoncentrációt ilyen értelemben határozzuk meg, akkor a koraközépkori városokban élő őstermelők (pl. halászok) nem sorolhatók fel a kézművesek és kereskedők között. A referátumban említett harmadik kritérium (a város sűrű települése, elrendeződésének rendszeressége stb.) Lowmianski szerint nem a város gazdasági funkcióján alapszik, hanem topográfiai jellegzetesség, ennélfogva elhagyható. Iyeciejewicz ív. azt emelte ki, hogy bár a referátum igyekezett a város meghatározását megalkotni, a gyakorlati régészeti munka során mégis nehéz egyértelműen eldönteni azt, hogy falusi vagy városi településsel van-e dolgunk. Dziewonski hiányolta a város és falu közötti ellentét kiemelését, amely már ebben a korban is megtalálható. Dembinska szerint a definícióból hiányzik a legfontosabb vonás, a várost körülvevő 598