Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

Pesten a kamarai inspectio engedélyével szintén szabad volt a rácoknak megtelepedni. Egy résztik a török uralom alatt is itt lakott,

17 más részük a környező — a török alatt is rácok által lakott — helyekről költözött Pestre.

18 A megtelepedő rácok közül egyeseket a polgárság soraiba is felvettek. Az 1686—1690 közötti időszakban — bár csak igen kevés adat áll rendelkezésünkre — a megtelepedő, visszatelepedő rácok között iparost, kereskedőt, napszámost egyaránt találunk. lélekszámukra vonatkozó adataink nincsenek. Takáts Sándor ama állításának alátámasztására, hogy Pesten 1689-ben 1700 rác lakott,

19 semmi bizonyíték nincs. A valószínűsége is igen kevés, mert a felszabadító háborúk alatt elpusztult Pest városában, a város falai közötti romhalmazban ennyi ember el sem fért volna. S arra is figyelemmel kell lenni, hogy noha Pesten korlátlanul letelepedhettek a rácok a kamarai inspectio jóváhagyásával, s a polgári jogokban való részesedés sem volt oly mértékben elzárva tőlük, mint a szomszédos budai rácoktól, ennek ellenére még évekkel később is igen sok puszta telek, tulajdonos nélküli romos ház található Pest falai között. Elképzelhetetlen lett volna ez, ha az 1700 rác Pesten megtelepedik. 1689—1690 éles választóvonalként szerepel a magyarországi rácok történetében. 1690-ig tulajdonképpen legnagyobbrészt azok a rácok szerepeltek, mozogtak országszerte, akik a török uralom alatt is itt laktak. Hónapokig, sőt évekig kóboroltak az országban, erre több helyről is lehet példát hozni. Ahol a harcok voltak, ahol a hadi út volt, ahol a magyarokkal ellentéteik voltak, onnan a felszabadító háborúk alatt elköltöztek, esetleg csak évek múlva tértek vissza, vagy véglegesen más lakóhelyet, kerestek maguknak. A török uralom alatt szakadatlanul igen sok szerb költözött Magyarországra. Nemcsak az ország déli részem, a Bánságban, a Bácskában, s nemcsak a Duna mellett messze észak felé húzódva, egészen Komáromig, Győrig találhatók meg a XVII. századi magyarországi szerb telepek,

20 hanem a Dunántúl egyéb részein is. Például Fejér megyében az 1696-os összeírás csak tíz rácok által lakott helységet említ,

21 holott a török uralom alatt a következő helyeken is laktak rácok : Pentele, Almás, Adony, Ercsi, Brd, Venyim, Czikola, Szabolcs, Iváncsa, Vájta, Cece, Föveny, Alsószentpéter, Sárbogárd, Perkáta, Vál, Sóskút, Mindszent, Szentiván, Keresztúr, Alap, Csikvár. Ezeknek a rác telepeknek nagy része elpusztult a felszabadító háborúk viharaiban. Pentelére, Perkátára, Érdre csak 1690 körül költöztek vissza a szétszéledt lakosok,

22 az Adonyban felállított rác milícia pedig valóságos gyülekező helye lett a különböző dunántúli helységekből jött rácoknak. E rác katonák korábban a következő helyeken laktak : Mindszent, Czikola, Föveny, Újfalu, Fehérvár, Szabolcs, Szentiván, Keresztúr, Alap, Csikvár, Perkáta (Fejér megye), Simontornya, Dorog, Kéthel (Tolna megye) ,

23 Zombor, Csereviz, Mitrovicz (Bács megye), Mohács. A törökök kivonulásával valamennyiük számára űj helyzet állt elő. Megszűnt a török állam védelmező és elnyomó szerepe, a török jogrend helyébe a régi magyar rendi jog és a bécsi kamara és haditanács érdekei kerültek. Megszűnt a török kizsákmányolás, de ott volt helyette 59