Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten, 1686-1703 = Racy v Bude i v Peste, 1686-1703 57-101

ható a budai külvárosokban lakó balkáni eredetű szláv lakosság is. 1700-ban 14 vízivárosi rác vallja, hogy nekik a török időkben Budán házaik, szőlőik és szántóföldjeik voltak. A rácvárosi (tabáni) Rác Máriának és testvérének, Péternek is volt akkoriban szőlője Budán.

8 A pestiek egy részének szintén volt Budán szőlője,

9 de a pesti határban, a mai Kőbánya területén a ,,török világban is voltak valamely szőlők, melyeket a pesti rácok bírtak" — idézik 1772-ben egy tanúkihallgatás alkalmával.

10 Buda 1684. évi ostroma után a város lakosságának nagy része — de főként a tabániak —, szétszóródott az országban, vagy elvonult az országból. A romjaiból újjáéledő Buda és Pest városába csak egy részük szállingózott vissza. A visszaköltöző rácok azonban teljesen megváltozott körülményeket találtak itt. Míg a török fennhatóság idején a város lakossága vallási alapon tagolódott, s egyenrangú vallási testületek alakultak egymás mellett, melyeket bizonyos közösségi teendők végzésével is megbíztak,

11 addig közvetlenül a felszabadulás után Budán berendezkedő kamarai inspectio támogatásával bevándorolt, s Budán és Pesten megtelepedett, főként német lakosság polgári testületet alkotott, mely Budán kizárta a városi jogokban való részesedésből a nem katolikus vallásúakat, Pesten pedig csak a katolizálás reményében engedte meg a rácoknak a polgárság sorába való felvételét. A visszaköltözők között voltak elsősorban a vízivárosi katolikus rácok, kiket minden valószím'íség szerint a XVII. század első felében Budán megtelepedett boszniai ferencesek

12 térítettek át. A kamarai inspectio Budán csak a Vízivárosban engedélyezte a rácok letelepedését,

13 a török uralom alatt sűrűn lakott, az ostrom idején azonban elpusztult Tabán a felszabadulás utáni első években csaknem teljesen puszta maradt. A Vízivárosban újra megtelepedő rácok, akik közül néhánynak a nevét is ismerjük,

14 folytatták a török időkben is általuk bírt szántóföldjeik és szőlőik művelését, dolgoztak a várbeli polgárok szőlőiben és szántóföldjein, ők voltak a rakodó-, szállító- és vízhordó munkások is. A városi tanács a királyhoz fordult, hogy őket mint „ . . . die unter Protection gemeiner Statt gehörige Ratzen" a főhadbiztos és Pest vármegye által kivetett magas portio-mennyiség alól mentesítse, mert az a veszedelem fenyeget, hogy a terhek miatt elhagyják a várost, s török területre költöznek. A főhadbiztos ezeket a rácokat, akik földalatti lakásokban laknak, s a szegénységtől csaknem felfordulnak (unter der Krden wohnenden undt von Armuth dahin crepirenden catholischen Ratzen) katonai executiöval is fenyegeti.

15 A vízivárosi rácok alárendelt szerepére utal az az esküszöveg is, melynek letételére a városi tanács kötelezte őket : „Mi N. N. esküszünk az Istenre és minden szentjeire, hogy mindazt, ami nekünk a polgármestertől és a tanácstól megparancsoltatik, hűségesen és csalárdság nélkül mindenkor teljesítjük, és annak hasznát elősegítjük, és minden kártól megóvjuk, és mindent, amit a felsőbbség parancsol, engedelmesen teljesíteni fogunk, Isten és az ő Szent Kvangélioma minket úgy segéljen."

16 58