Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

amely 1948 óta a régi szláv vár és a régi váralja egy részének, a halásznegyednek feltárásához vezetett. Az ásatás igazolta a történészeknek azt a feltételezését, hogy a német lovagok vára egy megelőző szláv vár fölé épült fel. A feltárt részlet alapján megállapítható volt, hogy ennek a szláv várnak kiterjedése a későbbi német lovagrendi vár kiterjedésével nagyjából azonos, de nem volt négyszögletes, mint a lovagok kővára, hanem kerek vagy ovális. írott forrásokból ismeretes, hogy a várban a pomerániai herceg kíséretének hivatalnokai és papjai éltek, de valószínű, hogy ezeken kívül más társadalmi elemek, elsősorban halászok és iparosok is éltek ott. A vár részletes topográfiáját 1952-ig még nem sikerült megállapítani. A források ugyan egy kápolnát és egy téglából épült tornyot is megemlítenek, de sem ezeknek, sem a herceg palotájának nem sikerült nyomára akadni. Az igen kis mennyiségű katonai jellegű anyagból Jazdzewski arra következtett, hogy még hátra van az őrség szállásának feltárása is. Ennél valamivel többet sikerült megállapítani a halásznegyed topográfiai viszonyairól. A feltárt két utcarészlet alapján ugyan az utcahálózat még nem rekonstruálható, de bizonyos az, hogy a vár és a váralja együtt kelet-nyugati irányban 6—700 m, észak-déli irányban pedig mintegy 300 m kiterjedésű, nagy területet foglalt magában, s ebből a halásznegyed egymagában 150 m hosszú és 10 m széles területen 100—200 házat számlálhatott. A házak helye a különböző, egymás felett fekvő rétegekben mindig ugyanaz, s ebből Jazdzewski arra következtet, hogy a lakosság is állandó volt. Az egyes rétegek keletkezését nem elemi csapások vagy háborúk, hanem a faházak gyors elhasználódása tette indokolttá. A város topográfiai kérdéseihez tartozik még a kikötő helyének problémája. Jazdzewski nem fogadja el a kikötő helyének azt a meghatározását, amelyet az eddigi történeti irodalom dolgozott ki, hanem másutt keresi a kikötőt, de az ásatások még egyik feltevést sem igazolták. A házak elhelyezése a katonai szempontok érvényesítésére mutat. Míg ui. az alsóbb rétegekben nem egy többszobás házat is találtak, addig a felső rétegekben az egyszobás házak vannak túlsúlyban. A helyszűke és a katonai szempont indokolhatja azt is, hogy sem gazdasági épületeket nem tártak fel, sem állattenyésztés nyomaira nem akadtak. A lakosság többségének fő foglalkozása — főképpen az eddig feltárt területen — a halászat volt. Az említett kényszerítő földrajzi körülményeken kívül már az eddigi irodalom is kimutatta, hogy a gdanski halászok bizonyos privilégiumokkal és önkormányzattal rendelkeztek. Amikor a német lovagrend a várost 1308-ban elfoglalta, megerősítette a halászok kiváltságait, de a vár közvetlen közeléből a városnak egy másik részébe, az Osiek-nek nevezett területre telepítette át őket. Itt a lengyel halászoknak külön bírájuk és tanácsuk volt, vitás ügyeiket a lengyel jog szerint önmaguk döntötték el. Privilégiumaik egyik vonását az ásatást követő speciális vizsgálat derítette fel. Az ásatás során összegyűjtött halcsontokat állattani szakértők vették vizsgálat alá, s kiderült, 37 Tanulmányok Budapest múltjából 577