Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

kell az első piacteret keresni. A kikötő helyét Matuszewska a későbbi I^ange Brücke mellé helyezi. A magyar olvasó részére a későbbiek megértése szempontjából talán még a következő néhány általános adatot kell megemlítenünk Gdansk múltjából : A XIV. század elején a német lovagrend foglalta el a várost és erős várrá építette ki a már régebben fennálló szláv várat. A XV. század derekán a német és lengyel polgárság megszabadult a gyűlölt lovagrend uralma alól s ettől kezdve Gdansk a Lengyelországhoz tartozó kikötőváros életét élte. Mint az északra irányuló középkori magyar külkereskedelem végpontja is szerepet játszott. Balassi Bálint a várost — azóta feledésbe ment magyar nevén — Danckának nevezte. Az ásatás célja, a legfontosabb megoldandó kérdés tehát az volt, hogy milyen okok hozták létre a koraközépkori (XIII. század előtti) Gdanskot. Jazdzewski itt elsősorban a földrajzi helyzetre mutat rá. A város három egymástól élesen elütő földrajzi táj határán fekszik, a sűrű erdőségekkel borított Kasub fennsík, a régi folyómedrekkel tarkított Visztula-delta és végül a tengerpart határán. A már említett történeti vizsgálatok alapján feltételezhető volt, hogy a város környékén intenzív gabonatermeléssel aligha számolhatnak a kutatók, s ezt a feltételezést az ásatások anyaga teljes mértékben megerősítette. Minden állati eredetű maradványt, amely a különböző rétegekből előkerült, gondosan összegyűjtöttek és megfelelő szakemberekkel feldolgoztattak. Ennek a speciális vizsgálatnak a során kiderült, hogy az emlősök megmaradt csontjainak egy tekintélyes része, kereken 40%-a erdei vadak csontja volt, mégpedig nagyvadé (medve, bölény, jávorszarvas és szarvas). Miután a halásznegyedben is ilyen csontok kerültek elő, alig lehet vitás, hogy a szomszédos erdőkben folytatott vadászatnak a városlakók élelmezése szempontjából is igen nagy jelentősége volt. A fennmaradt állati maradványokhoz hasonló gondos gyűjtés és speciális vizsgálat jellemezte a növényi maradványokkal folytatott eljárást is. Ennek a vizsgálatnak következtetései még inkább alátámasztották az eredeti feltevést. Kiderült ugyanis, hogy a XI—

XII. század fordulójánál régebbi rétegekből kizárólag köles, bab és borsó került elő, és ez alól a szabály alól egyetlenegy búzaszem volt kivétel. De még a XIII—

XIV. századi rétegekből is csak kis mennyiségben került elő a búza, árpa és a zab, a túlnyomó többséget itt is a köles képviselte. Miután az ásatások 1952-ig legnagyobbrészt a halásznegyedet tárták fel, ez a kép bizonyos mértékig egyoldalii, mert a szegény nép viszonyait tárja elénk. De még így is kétségtelen, hogy a város területén létező legkorábbi telepeken nem folyt nagyobb arányú gabonatermelés vagy állattenyésztés, hanem a lakosság túlnyomó részének élelmét a tenger és a Visztula-delta hala, a Kasub fennsík erdejének vadja és a várostói délre fekvő területen termelt köles tette ki. A város földrajzi fekvését Jazdzewski a történészek megállapításaiból és a leletanyag részletes vizsgálatából következtette ki. Ugyanezzel a módszerrel tisztázta a város koraközépkori gazdasági szerepét is. 575