Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

legalábbis egy-egy részlege maradt a régi helyén. Ugyanakkor, a XVIII. század elején, számos új hivatal, elsősorban a kereskedelem és ipar szervezésével foglalkozó szerv keletkezett és működött Moszkvában. Itt gyűltek össze a nemesi kongregációk, itt osztották ki a feudális kitüntetéseket a nemeseknek. A város kormányzását az e korszakban alapitott Ratusa — egyúttal a kereskedők önkormányzati szerve — tartotta kézben. A moszkvai magisztrátus mind a városnak, mind a hozzá tartozó körzetnek fóruma, jelentősége a korszakban mindinkább emelkedik. Az anyagi kultúra területén főleg a gazdagok házatáján figyelhető meg változás, új építkezési módok, új berendezési tárgyak jelennek meg a színen. A szegénységnél legfeljebb azt lehet kiemelni, hogy ebben a korszakban kezdődik az ablakok üvegezése a korábban szokásos halhólyag-borítás helyett. Ez a korszak az orosz építészeti stílus egyik legfényesebb szakasza, az ún. ,,moszkvai barokk" ekkor jelenik meg és terjed el. A moszkvai híres mesterek és művészek közül sokat elvisznek az új fővárosba, Pétervárra, de azért a város mégsem veszít művészeti jelentőségéből. Az I. Péter halálával beköszöntő korszak, amelyet a könyv az ezután következő részben tárgyal és amelynek végét a XIX. század fordulójában állapítja meg, a város gazdasági életét a korábban megkezdett irányba viszi tovább. Moszkva a könnyűiparnak, elsősorban a textiliparnak központja és mindinkább és mind teljesebben központja a kereskedelem belső piacának. A manufaktúrák egy része, és nem kis része, a nagykereskedők vállalatává lesz. A század vége felé azután olyan kapitalisztikus módszerek is elterjedtek, mint az otthon való dolgoztatás. A textilmanufaktúrákban dolgozók számára normákat állapítottak meg, még hozzá igen magasakat, a munkaidő 10—12, de néha 15 óra is volt naponta. A kereskedők manufaktúra-vállalkozók is lettek, a kereskedelem területén pedig moszkvai vonatkozásban monopóliumot élveztek. A XVIII. század végén már megjelenik a váltó, a kereskedők tehát váltóügyletekkel is gyarapíthatják jövedelmüket. Ezek a kereskedők, valamint a felvásárló alkuszok a későbbi moszkvai burzsoázia ősei. A város lakossága a század végére 100 000 főre tehető. Valósággal vonzó hatása volt a környék paraszti lakosságára, bár nem mind kerültek kedvezőbb feltételek közé a városban, mint a falun voltak. A XVIII. századi Moszkvában a korabeli feudális Oroszország társadalmi ellentmondásai igen éles formákban mutatkoztak meg, a kibontakozó új társadalmi formáció, a még csak éppen születő kapitalizmus egyes elemei is igen határozottan jelennek meg, sokkal előbb, mint Oroszország más városaiban. Már előttünk áll a XVIII. század végén a leendő burzsoázia és a leendő proletariátus őse, a vállalkozó, illetve a bérmunkás képében. A város feltartóztathatatlanul nőtt a század folyamán, semmi külső körülmény, háború vagy nagyobb elemi csapás nem gördített 36 Tanulmányok Budapest múltjából 561