Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

akadályt ez elé a természetes folyamat elé. Új területeket csatoltak a városhoz. A tervszerű városfejlesztésnek akadálya volt azonban a városban élő nagy számú nemesség ellenállása, amely saját valóságos vagy vélt érdekeit követve és kiváltságos helyzetéből folyó befolyását érvényesítve, szembeszállt sokszor a városi vezetők elgondolásainak megvalósításával. Megjelennek ugyané korszakban a város szélén a jellegzetes ipari városrészek, amelyeknek olyan nagy szerep jutott a következő korszakok munkásmozgalmaiban. De a munkásmozgalmak kezdetei ebbe a korszakba nyúlnak vissza. A bérmunkások, különösen a jobbágysorba taszítottak, és a manufaktúratulajdonosok közt éles osztályharc folyik az egész korszakon át. Az 1770-es években a nevezetes Pugacsov-felkelés élénk visszhangra talál a Moszkvában élő paraszti eredetű tömegek közt. Ez és a többi XVIII. századi paraszt- és munkásmozgalom kétségtelenül annak a jele, hogy a nyomorba taszított néptömegek nem tudnak belenyugodni a feudális és már-már körvonalaiban megmutatkozó, születő kapitalista elnyomásba. A kormányzat úgy próbált a számára félelmetes mozgalmakon úrrá lenni, hogy több üzemet kiköltöztetett Moszkvából és megtiltotta új üzemek létesítését, egyidejűleg megerősítette a nemesi-rendőri apparátust, hogy annak fegyveres erejével megakadályozza a Pugacsovfelkeléshez hasonló mozgalmak megismétlődését. A nemesi és tisztviselői értelmiség néhány haladó gondolkodású képviselője (Novikov és társai) felvették az ideológiai küzdelmet a feudális elnyomó rendszer ellen, és a nyugat-európai felvilágosodás hirdetőinek mintájára elsősorban a műveltség terjesztésével igyekeztek felemelni a népi tömegeket, illetve megváltoztatni a társadalmi viszonyokat. Ez a moszkvai értelmiségi csoport még nem jutott el kortársuk, A. N. Radiscsev forradalmi eszméiig, de annak nevezetes könyve (Utazás Pétervártól Moszkváig), amely II. Katalin cárnő szerint veszedelmesebb Pugacsovnál, Moszkvában is népszerű olvasmány volt, és számos ember gondolkodására volt hatással. Erre a korszakra esik a városi vízvezeték és utcai állandó világítás bevezetése. Ez azonban, minthogy jobbára csak a belső kerületekben készült el, főleg a nemesi-nagykereskedői, tehát jómódú lakosoknak kényelmét szolgálta. A kultúra, tudomány és technika szempontjából Moszkva maradt az ország centruma, itt alapították az első állami egyetemet, itt volt a legfejlettebb könyv- és újságkiadói tevékenység, a legnagyobb forgalmú könyvkereskedelem. Moszkva irodalma elválaszthatatlan az orosz irodalomtól, ez a kor — mint nálunk is — az irodalmi nyelv és a nemzeti irodalom újjászületésének kora. Moszkva jelentősége ebben a vonatkozásban felbecsülhetetlen. * 562