Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom II. Period feudalizma XVII. v. (Moszkva története II. kötet. A feudalizmus korszaka, XVII. század). Moszkva, 1953. Tom III. Period razlozsenija kreposztnovo sztroja (III. kötet. A jobbágyi rend felbomlásának korszaka). Moszkva, 1954. 558-566

A manufaktúrák, amelyeknek első példái már a megelőző korszakban, tehát a XVII. század 70-es és 80-as éveiben megjelentek Moszkvában is, a XVlII. században igen nagy jelentőségre emelkedtek. Minthogy a munkaerőszükségletet a gazdaságilag viszonylag fejletlen város és a földesúri hatalom alatt álló környező falvak nem tudták ellátni, a moszkvai manufaktúrákban nagy teret kapott a kényszermunka, elsősorban a kincstári üzemekben. Jellemző az oroszországi feudalizmus kíméletlenségére a XVIII. században, hogy még a városi manufaktúrában dolgozó munkást is jobbágyként kezelte ; ha önkényesen — vagyis a tulajdonos engedélye nélkül — elmaradt a munkából, szökevényként megbüntették. Moszkva kereskedelmi gócpont jellege a XVlII. század folyamán még fokozódott : erről tanúskodik a kereskedő-testületek számának nagymértékű emelkedése. 1720 körül a moszkvai kereskedők három ,,gild"-jében összesen csaknem 12 000 kereskedőt írtak össze. A kormányzat (különösen a kereskedelem iránt élénken érdeklődő I. Péter alatt) minden módon támogatta a nagykereskedőket. Érdekes példája ennek az a terv — amely akkor nem jutott el a megvalósításig —, hogy Moszkvát a Volgával összekössék : 1700 körül már megkezdték a nagyarányú földmunkát, de az északi háború megakasztotta a munkát. I. Péternek és munkatársainak nagy tervei csak kétszáz év múltán valósultak meg. A város — lakóinak lélekszámát tekintve — az országban a legnagyobb település. A belső kerületek házai csaknem kivétel nélkül az egyházi és világi feudális hatalmasságok birtokában vannak, a külső kerületekben azonban a nem-nemesek portáinak tízezrei feküsznek. A város lakosságának legnagyobb része jogtalan zsellér, belőlük kerülnek ki a manufaktúrák kiszolgáltatott robotosai, a közönséges munkát végző „fekete munkások". A feudális keretek közt egyre erőteljesebben bontakozik ki a korai kapitalizmus : már a meggazdagodásnak olyan formái is feltűnnek, mint a manufaktúrába tőkével való bekapcsolódás, és ilyenformán az értéktöbblet által a bérmunkások munkáján való élősködés. A város lakóinak nagy többségét kitevő szegénység már ebben a korszakban számos jelét adja elégedetlenségének, a kormányzatnak nem kis gondot jelent fékentartásuk. A város főleg észak-kelet felé terjeszkedett ebben a korszakban. A Jauza folyó mentén új ipari centrum nőtt ki a földből. Ugyanekkor a város belsejében is nagy változásokat figyelhetünk meg : a kereskedők híres negyede, a Kitajgorod ugyanúgy, mint a Kreml is, elveszti falusias épületeit és megkezdődik a tervszerű városfejlesztés, utak kiegyenesítése, terek szabályozása. Van már városi építész, aki felügyel a városban folyó építkezésekre. Bár I. Péter áttette birodalma székhelyét az általa alapított tengerparti városba, számos kormányhatóság és egyéb hivatal — köztük a szenátus és néhány kollégium — Moszkvában maradt, vagy ezeknek 560