Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

A válság alatt tehát a gazdasági életbe való állami beavatkozás a nagytőkések javára fokozódott. Ezt a célt szolgálta az 1931. évben megalkotott iparfejlesztési törvény is.

130 Az iparfejlesztési törvény egyenes folytatása volt a protekcionista vámtörvénynek. A törvény teljesen a GYOSZ intencióinak megfelelően készült, és az addigiaknál jóval nagyobb lehetőséget adott a kormánynak az állami támogatás gyakorlására. Az 1907. évi iparfejlesztési törvény szerint állami kedvezményekben lehetett részesíteni az újonnan keletkező gyárakat és a meglévő gyárakat is, amennyiben olyan cikkeket állítottak elő, amelyeket az országban nem, vagy nem olyan mértékben termeltek, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedezte volna, vagy általában olyan iparcikkeket állítottak elő, amelyek gyártásának fokozását általános közgazdasági érdek tette kívánatossá. Az új iparfejlesztési törvény a kedvezményekben részesíthető vállalatok körét lényegesen kibővítette. A régebbi iparfejlesztési törvények hatálya alá eső vállalatokon kívül állami kedvezményekben részesítették pl. a közhasználatú elektromos-energia termelő és elosztó vállalatokat. Erre vonatkozóan külön törvényt is hoztak. Emellett a törvény hatálya kiterjedt a kohászati vállalatokra és azok segédüzemére, valamint a legalább 50 háziiparost foglalkoztató vállalatokra és a kisipari szövetkezetekre is. Az 1907. évi törvényhez képest eltérés volt az is, hogy ,,amennyiben valamely vállalat pénzügyi helyzetének megjavítása céljából lényeges forgótőkének a vállalatba való befektetése, vagy az ország külkereskedelmi mérlegének javítása, vagy általában valamely fontos közgazdasági érdek indokolja" a törvény hatálya alá eső bármely új és régi vállalat is kaphatott kedvezményeket, függetlenül attól, hogy korábban élvezett-e már kedvezményeket."

131 Ugyanilyen feltételek mellett kaphattak a gyárak kedvezményeket a racionalizálásért is. Az a gyár, „mely racionális termelési módszereinek alkalmazása révén termelésének hatásfokát annyira megjavította, hogy nagyobb termelést, alacsonyabb önköltségi árakat és ezáltal olcsóbb eladási árat ér el. . . .a vállalat a racionalizálás által elért eredményekhez mérten részesülhet kedvezményekben."

132 Nagyon figyelemre méltó rendelkezése ez a törvénynek. A tőkés racionalizálás ugyanis rendszerint együtt jár a munkaintenzitás fokozásával és a munkabérek csökkentésével. Ezt a célt szolgálta a válság alatt és után elterjedt Bedeaux rendszer is. A kedvezmények között a törvény biztosította mindazokat az adóés illetékmentességeket, valamint egyéb kedvezményeket, amelyeket az 1907. évi III. te. alapján lehetett szerezni. Lényeges eltérés volt azonban, hogy az új iparfejlesztési törvény az adó- és illetékmentesség körét a vállalatok különféle tranzakcióira is kiterjesztette. De növelte a hazai gyártmányú termékek beszerzésére kötelezettek körét, és ,,a hazai ajánlatot a közszállításban akkor is előnyben kívánja részesíteni, ha az ajánlat a külföldinél 5—20%-kal magasabb".

133 A tőkések érdekét szolgálta mindezeken felül a törvénynek 518