Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

az az „igen figyelemreméltó újítása, amely felhatalmazást ad a kormány számára az esztendők óta súlyos és megengedhetetlen versenyt támasztó állami, valamint hatósági üzemek felülvizsgálatára és ennek alapján megszüntetésére vagy korlátok közé szorítására' ' .

134 Ezt a felülvizsgálatot a kormány a tőkés érdekképviseletek bevonásával 1931-ben meg is indította. A GyOSZ mindent megragadott, hogy a törvényről elterelje a figyelmet, ezért azt írták a törvényjavaslat tárgyalásakor, hogy ,,a kormány által benyújtott iparpártolási törvényjavaslat bennünket nem érdekel ; az a kisipart érdekli ; bennünket nagy gyáripart egyáltalán semmi tekintetben nem érdekel."

135 Bár a törvény hatálya a kisiparra is kiterjedt, a végrehajtási utasítást azonban úgy készítették el, hogy aszerint a kisipar támogatása rendkívül szűk keretek közé szorult. Beismerte ezt a kereskedelemügyi minisztérium is. „Kétségtelen a végrehajtási utasításnak az a célzata, hogy csak gyári jellegű vállalatok részére kívánja lehetővé tenni az állami kedvezmények adományozását."

136 A kisiparról a végrehajtás csak annyit mond, hogy azok a „kisipari jellegű vállalatok, amelyek gyáripari jellegüket fennállásuknak későbbi évében érik el, megnövekedett termelésük alapján részesíthetők állami kedvezményekben' '.

137 Az iparfejlesztési törvény azonban nem általában a gyáripart, hanem elsősorban a monopoltőkések érdekeit szolgálta. B cél elérésére a gyakorlatban bevezették azt, hogy az egy millió pengőnél kisebb tőkével alakuló vállalatok nem kaptak adókedvezményeket.

138 Méltán mondta tehát Gaál Gaszton a törvényjavaslat vitáján, hogy „ezzel a törvénnyel egy új magyar nemességet teremtenek", akik a „nem adózunk, nem iUetékezünk" álláspontra helyezkednek annak a törvényeknek alapján, melyet a t. kormány és a t. többség bölcsességéből ez a képviselőház megszavazott."

139 Az iparfejlesztési törvény alapján a válság alatt is jelentős kedvezményeket kaptak a tőkések. Az 1931/32. évi költségvetésben ugyancsak 460 000 P-t állapítottak meg, de 1932/33-ban már 3 940 000 P. 1934/35-ben 3 428 000 P-t irányoztak elő iparfejlesztési célokra a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésében.

140 Ennek alapján 1932-ben 4, 1933-ban 16, 1934-ben pedig 21 vállalat részesült az 1931. évi iparfejlesztési törvény alapján kedvezményekben.

141 519