Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

Hasonló volt a helyzet a készbőráruknál, a konfekcionált áruknál, a gumiipari cikkeknél, a háztartási agyag- és üvegáruknál, a papirosáruknál stb. is. A behozatali korlátozásokból tehát az ipari tőkések óriási hasznot húztak. Egyrészt az állam biztosította részükre a csökkent felvevőképességű belső piacot, másrészt viszonylag magasan tarthatták a belföldi árszínvonalat is. Különösen élen jártak ebben a kartellek. Ezek magas monopoláraik következtében a válság alatt is jelentős profitokra tettek szert.

126 A közvélemény egyre nagyobb nyomása késztette a kormányt arra, hogy ,,törvényes" eszközökkel „szabályozza" a kartellek működését. ,,A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásról" szóló, általában kartelitörvénynek nevezett 1931. évi XX. t. c. meghozatalára azonban természetesen nem a kartelleknek a dolgozók kifosztását szolgáló árpolitikája miatt került sor. Pedig valóban okul szolgálhatott volna a törvényhozási intézkedésnek, hogy a kartellizált drága árucikkek forgalma nagyon összezsugorodott és így fokozta a munkanélküliséget, a csökkent keresetű fogyasztók pedig, akik a drága árukat nem, vagy csak kis mennyiségben tudták beszerezni, kénytelenek voltak életszínvonalukat leszállítani. A kartelitörvényt azonban nem azért hozták, hogy véget vessenek a kartellek rablásának. Ellenkezőleg : a kartelltörvénytől az uralkodó osztályok azt remélték, hogy ,,a törvény alkalmas lesz a lelkek megnyugtatására anélkül, hogy megakadályozná a kartellben és a hasonló egyesülésekben rejlő szervezkedési előnyöknek a gazdaság javára való hasznosítását".

127 Ez nyilván azt jelenti, hogy a törvénnyel, amelyről azt állították, hogy a kartellek állami „megrendszabályozásának" érdekében hozták, port hintettek a fogyasztók és a kartellek által megsarcolt tőkés rétegek szemébe és a kartellek továbbra is zavartalanul dolgozhattak a tőkés profitok növelése érdekében. A válság alatt hozott kartelltörvény intézményesítette a kartelleket. Az addig bizonytalan jogi alapon nyugvó — és így a vonatkozó megállapodásokat megszegő tagok ellen csupán nehezen fellépni tudó — kartelleket elismert jogi intézménynyé alakította át.

128 A kartellek rabló árpolitikája miatt felháborodott közvélemény leszerelésére 1932. január 7-én a kormány létrehozta az Országos Ipari Árelemző Bizottságot azzal, hogy ez a bizottság megakadályozza a kartellek rablását. A bizottság hatásköre azonban rendkívül szerény volt. Úgy alakult meg, hogy az akkori kereskedelemügyi miniszter felkérte három barátját, hogy mint árelemző bizottság működjenek. A bizottság lényegében azt a célt szolgálta, hogy a tényleges árakat legalizálja. A bizottság az iparral való tárgyalások során sokszor csupán olyan árleszállításoat „harcolt ki", amelyeket az ipar úgyis végrehajtott volna. Szükség volt azonban a nyilvánosság félrevezetésére, arra, hogy a kommünikékkel azt igyekezzenek elhitetni, hogy az árleszállításokat a kormány kényszerítette ki.

129 517