Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

hogy a budapesti vas- és fémipar termelése 1929-ben túlhaladta a háború előtti szintet. Bár volt Budapesten 1927-ben 6 vas- és acélgyártással, illetőleg vas- és acélöntéssel foglalkozó vállalat is, amelyek közül három átlag évi 400, egy 300, egy pedig közel 200, a hatodik kis gyár volt s mindössze 18 munkást foglalkoztatott, ezek össztermelése azonban a budapesti vas- és fémiparnak csak 18,8%-át szolgáltatták. így a termelés zömét a vas- és fémfeldolgozó iparágak adták. A két legnagyobb budapesti vas- és fémipari telep a Magyar fémes lámpaárugyár és a Schuller-féle írótoll- és tollszárhüvelygyár volt, amelyek közül az utóbbi egyedül képviselte az iparágat az egész országban és 1927-ben közel 500 munkást foglalkoztatott. A Magyar fém- és lámpa árugyár viszont az ország legnagyobb csillár- és lámpaárugyára volt, amely 1927-ben 575 munkással dolgozott. A vasfeldolgozó iparban jelentős gyár volt a Feltén és Guüleaume kábel-, sodrony- és sodronykötélgyár rt. és a Magyar Siemens-Schuchart művek kábelgyára is. Az előbbi 1927-ben közel 400, az utóbbi pedig kb. 300 munkást foglalkoztatott. A zománcozott edények gyártásával foglalkozó iparvállalatok közül a Magyar fém- és lámpaárugyár mellett a több mint 200 munkást foglalkoztató Fuchs és Schlichter zománc-, fém- és bádogárugyár volt a legjelentősebb. A budapesti vas- és fémipari gyárak túlnyomó része, 66%-a, azonban kis gyár volt, amelyeknek átlagos munkáslétszáma 1927-ben nem haladta meg az 50 főt. B kisgyáraknak több mint fele teljesen kisméretű üzem volt, amelyek csak az év legjobban foglalkoztatott időszakában érték el a gyári jelleget. Ezekben az üzemekben átlag csak 11 munkás dolgozott, s a használt motorok munkabírása gyáranként 1927-ben 9,9 lóerőt képviselt.

109 Ezek a kis gyárak főleg a fővárosi építkezéseket szolgálták és háztartási felszereléseket gyártottak. A Budapest környéki gyárak közül a Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. csepeli gyárral bővebben foglalkozunk, mert ennek a tárgyalt korszak alatti története is jól mutatja, hogy a nagytőkéseknek az állam segítségével hogyan sikerült kihasználniuk a háború utáni piaci helyzetet. Az első világháború előtt a gyár 1913-ban 4008, a hadikonjunktúra csúcspontján, 1917-ben 22 755 munkást foglalkoztatott. A háború után, 1921-ben, a foglalkoztatott munkások száma csak 5722 fő, 1925-ben azonban már 18 000, 1929-ben pedig erősen megközelítette az 1917. évit, amennyiben a gyár több mint 20 000 munkást foglalkoztatott.

110 A békeszerződés értelmében Magyarország egyes hadianyagokat (ágyúkat, aknavetőket, lőport stb.) csak egységes vezetés alatt álló állami hadianyaggyárban állíthatott elő. Ezért a kincstár a W.M.-től 1922-ben bérbevette a hadianyaggyár egy részét a megalapítandó Állami Hadianyaggyár részére. A W. M. ezért nagyösszegű — 200 000 korona — kölcsönt kapott, amelyért az első két évben 2%-os, utána pedig ,,a mindenkori állami jegyintézet kamatlábánál 1%-kal kisebb kamatot" tartozott fizetni.

111 A W. M. azonban továbbra is gyártott 508