Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

E táblázat szerint tehát a gyáripar össztermelése 1925-ben még, messze elmaradt az 1913. évi színvonaltól és 1929-ben is csak 5, illetve: az élelmezési ipar nélkül 32%-kal haladta azt meg. Még szembetűnőbb a budafesti gyáripar termelésének alakulása, amely 1925-ben fele volt az 1913. évinek és 1929-ben is csak 90%-át érte el. Ez egyrészt azzal függ össze, hogy olyan iparágak, mint a gépgyártás és az élelmezési ipar, fontos helyet foglaltak el Budapest gyáriparában és a háború után beállott új helyzethez nem tudtak alkalmazkodni, ennek következtében termelésük csökkent. Ugyanakkor az élelmezési ipar nélkül számított gyáripari termelés Budapesten 140,0%-ra emelkedett, az országos 132,7%-kal szemben. Ez annak tudható be, hogy a textilipar rohamos fejlődése Budapesten meghaladta az országos átlagfejlődést.. Ezt bizonyítja az is, hogy 1913-ban Budapest a fonó- és szövőipar termelésének 35,2%-át szolgáltatta, 1929-ben pedig 44,3%-át. Az iparfejlődés ütemének lelassulása mellett szembetűnő az ipar szerkezetének változása. leggyorsabban a textil- és egyéb könnyűipari ágak fejlődtek, ami kapcsolatos volt a monarchia felbomlása következtében kialakult új helyzettel, s az ezekben az években bevezetett védővámokkal. A vas- és fémipar termelése Budapesten nagyobb mértékben emelkedett az ország termelésénél, a gépgyártás termelése azonban, amely 1929-ben 82,5 %-a volt az 1913. évinek, Budapesten csak 64,8%-ot ért el. Viszont a bőripar termelése Budapesten 132,6%-ra, a ruházati iparé 137,1%-ra, a textiliparé pedig 340,8%-ra emelkedett az országos 270,9%-kal szemben. Ez utóbbi is azt mutatja, hogy a textilipari üzemek Budapesten nagyobb mértékben telepedtek le, mint vidéken. A két legnagyobb szélső értéket az országos viszonylatban kétszeresére, Budapesten hét és félszeresére nőtt villamosenergia-termelés és a háború előttinek Magyarországon 76,6%-át, Budapesten 57,7%-át termelő élelmezési ipar képviselték. Ez érthető is, mert a villamosenergia-termelés gyors növekedése egybeesett az általános technikai fejlődés irányzatával, valamint a városok és községek nagy hasznot biztosító villamosításával, az élelmezési ipar — főleg a malomipar — hanyatlását pedig a volt monarchia piacainak elvesztése okozta. A budapesti ipar fejlődésénél is gyorsabb volt Budapest környékének fellendülése. Erre vonatkozóan közüljük a népszámlálás adatait.

62 A 20-nál több munkást foglalkoztató nagyipari vállalatok száma tehát Budapesten 130,2%-ra, a munkások létszáma 132,2%-ra, a NagyBudapesthez tartozó községekben viszont 315,5, illetve 219,7%-ra növekedett. Budapesten azonban a munkások létszáma nem érte el az 1910. évi 128,358 főt. Ezzel szemben a környék létszáma nemcsak az 1920. évit haladta meg, hanem az 1910. évinek több mint kétszeresére nőtt. A budapesti munkáslétszám vizsgálatánál azonban figyelembe kell venni, hogy az ipari munkásság a háborút követő ipari pangás és közélelmezési nehézségek miatt tömegesen tért vissza a faluba. Ez az oka annak, hogy 1920-ban Budapesten a munkáslétszám 1910. évinél kevesebb volt. 492