Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553
Magyarország továbbra is agrárállam maradt, de a mezőgazdasági termékek értékesítési lehetőségei megváltoztak. A háború előtt a Monarchia a magyar mezőgazdaság termékeit a közös vámterületen belül fel tudta venni, s így azok árai a közös vámterület védelmét élvezték. A háború után viszont — az önálló vámterületen — az agrárvédelem nem érvényesült, mert Magyarország mezőgazdasági exportfeleslegét csak világpiaci árakon tudta külföldön értékesíteni. Ez nehezítette a mezőgazdasági termékek kivitelét, és így fokozott devizaszerzési feladatok hárultak az iparra. Megváltozott a háború után Magyarország külföldtől való függésének formája is. 1918-ig az ország félgyarmat módjára függött Ausztriától ; kizsákmányolását a közös vámterületen belül az osztrák és cseh ipar fölénye, az osztrák finánctőkének a Monarchia gazdaságpolitikájában érvényesülő befolyása biztosította, 1920 után a súlyos feltételű külföldi kölcsönök, a külföldi tőke erőteljes behatolása, a kereskedelmi szerződések biztosították a fejlett nyugati tőkés országok számára a magyar dolgozókból kisajtolt profitot, a politikai és gazdasági függést. 23 Az ellenforradalmi Magyarország mint formailag önálló állam a trianoni békeszerződésben megállapított hároméves tilalom lejárta után, 1924-ben önálló vámtarifát léptethetett életbe és megindulhatott az imperialista protekcionizmus útján. Az első világháború után az ipari fejlődés struktúrája megváltozott. Több iparágban, pl. malom-, cukor-, sör-, mezőgazdasági gépiparban, az üzemek kapacitása jóval nagyobb volt, mint az ország megmaradt értékesítési lehetőségei. Ezekben az iparágakban számos üzem megszűnt, épületeiket több esetben más iparágaknak adták át. Ez volt a helyzet pl. a malomiparban, amelynek épületeiben csokoládé- és cukorkagyárakat, de textilipari üzemeket is rendeztek be. A fegyveripar épületeit részben textilgyárakká, részben gép-, automobil-, varrógép-, kerékpár-, zománcedény- stb. gyárakká építették át. 24 A vámvédelem lehetővé tette azt is, hogy a tőkések számos olyan iparcikk előállítására rendezkedjenek be, amelyeket itthon eddig nem gyártottak. A vámvédelem következménye volt a könnyűipar, főleg a textilipar fejlődésének rohamos meggyorsulása is. Jelentősen befolyásolta a gyáripar, különösen Budapest gyáriparának fejlődését az ország népességének szaporodása. Magyarország népessége 1920 és 1930 között 8,7%-kal, a következő 10 év során pedig 7,2%-kal nőtt. Nagy-Budapest lakossága azonban ennél erőteljesebben, 1920 és 1930 között 16,7%-kal gyarapodott. 25 Magyarország 1920 utáni iparosodásában, sőt az ipari munkabérek igen alacsony szintű kialakulásában nagy szerepe volt annak, hogy az ország lakossága nőtt. A mezőgazdaság — annak akkori struktúrája, termelési és értékesítési viszonyai mellett — munkaerővel oly mértékben volt ellátva, hogy állandó latens munkanélküliség állott fenn, amely — és ez az 1914 előtti állapottal szemben mélyreható változást jelentett — kivándorolni nem tudott és çzért a fővárosba és a többi városba tódult, ahol — mint ipari munkaerő tartaléksereg — a munkabér-szintet lenyomta. Ez fokozta a budapesti lakásszükségletet és egyes iparágak — textil-, bőr-, ruházati- és vegyiipar 479
