Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

szintén összehasonlíthatatlanabbul kedvezőbb a főváros területe,, ahol az erős kínálat folytán mindenkor elegendő számú, megfelelően olcsó és a szükségletet jól kielégítő szakképzettséggel bíró munkáskéz állott rendelkezésre."

19 A gyáraknak a fővárosba való tömörülését elősegítette az is, bogy a gyárak olcsó villamosenergiát kaptak. A villamosenergia ára a vidéki városokban, a peremvárosokban és községekben jóval drágább volt, mint Budapest belső területén,

20 és ez is fokozta a budapesti gyárak profitját. Az a nagy vasútépítkezés, amely az 1867. évi kiegyezés után kezdődött, ugyancsak elősegítette az ipari üzemek budapesti települését.

21 Ez, valamint a dunai hajóforgalom elősegítette a nyers- és tüzelőanyag beszerzését, de megkönnyítette az árucikkeknek a bel- és külföldi piacokon való elhelyezését is. Az eddig említett ipartelepülési tényezőkön kívül Budapestre vonzották a gyáripart a fővárosnak a vidékénél fejlettebb tőke- és hitelviszonyai is. Mint láttuk, itt alakultak Magyarország legnagyobb bankjai és a külföldi tőkecsoportokkal is elsősorban Budapesten keresztül voltak Magyarországnak kapcsolatai. A tőkések kihasználták az ipartelepülés szempontjából a főváros nyújtotta kedvező profitszerzési lehetőségeket. Az arány az első világháború utáni területcsökkenés következtében még inkább Budapest javára tolódott el. Az első világháború utáni területet nézve, 1913-ban a gyáripari össztermelés 62,8%-át adta Budapest, míg a gyáripari munkáslétszám 46,4%-a dolgozott Budapesten és ezek az adatok nem is Nagy-Budapest területére vonatkoznak. Az ipar területi elhelyezkedésének egészségtelen arányain — mint arról a következőkben szó lesz — az ellenforradalmi Magyarországon változás nem történt. Az ellenforradalmi rendszer 25 éves uralma alatt sok szó esett az ipari decentralizálásról, de a tőkések nem a magyar vidékek gazdasági és kulturális felemelkedését nézték, az ipari telepek létesítésének helyét a profit döntötte el. Az uralkodó osztály félt ugyan a munkásosztálytól,

22 ezért igyekezett tanácsokkal ellátni a tőkéseket, hogy vidéken alapítsanak gyárakat. Kz azonban vajmi kevés eredményt hozott. * Az első világháború után gyökeres változás állott be az ország életében, így az ipar fejlődése területén is. A vesztes háború és az ország megszállása következtében a mezőgazdaság és az ipari termelés jelentékenyen csökkent, az államkincstár üres volt. Az uralkodó osztályok, hogy tömegbázist szerezzenek, a nagybirtok épségben tartásával földreformot hajtottak végre, de sikerült továbbra is fenntartaniuk a feudális eredetű birtokviszonyokat. Ez természetesen fékezte az ipar fejlődését is. Ehhez hozzájárult még az 1924-ig dühöngő infláció is. Az 1920 után bekövetkezett területváltozás „iparibb jellegűvé" tette az országot. (Az 1913. évi gyáripari termelés összes értékéből a régi területen 170 korona, az új területen 240 korona jutott egy lakosra.) 478