Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

„régóta" az apothecakhoz tartoznak. („Dy aputäker süllen kainerláy kramv gewant, noch ander ding, das mit der eilen sich gepürt aus zu messen, fayl haben noch turren verkauf fen, sunder allain, was von alter zu der aputeken gehört" Michnay—Lichner, Ofner Stadtrecht. 102. §. IQ—11. ). Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy az apotecarius-ok ettől kezdve csak gyógyszert mértek ki.. Ellentmond ennek elsősorban az idézett rendelkezés, amelyből kiderül, hogy boltjukat vasárnap nem tarthatják nyitva, de gyógyszert éjjel-nappal kiadhatnák. Ebből az is következik, hogy egyébként mást is árultak, mint gyógyszert („Auch, sullen sy des suntags vnd ander feyrtäg mit offen laden nichts turren fayl haben,, vntz man vesper leütten wirt, sunder ausgenommen ertzney krangken leuten zu. yres leibs notturf, dy mügen syaltzeit wol ausgeben pey tag vnd pey nacht" Uo.). Ellentmond ennek az is, hogy amikor egy kassai apotecarius 1475-ben egy budai apotecariustól árut kért, elsősorban fűszereket kívánt beszerezni és csak másodsorban vegyszereket (pl. kámfort) {Iványi B., Bártfa város levéltára 1978. sz.). Ezekre az adatokra támaszkodva a magyarországi fejlődést a következőképpen képzeljük el : kezdetben nálunk is a latinul institor-nak, németül kramernek nevezett szatócsokat nevezték apotekariusnak, boltjukat pedig apoteka-nak. A XIV. század folyamán talán nálunk is megindult olyan fejlődés, amelynek folyamán a szatócsok soraiból a szó szorosabb értelmében vett apotecariusok kiváltak. Ezt a fejlődést talán a városok is előmozdították (Buda). Ezek a specializálódott apotecarius-ok sem voltak azonban a mai értelemben vett „gyógyszerészek", hanem olyan vegyeskereskedők, akiknek „főprofiljuk" a gyógyszerek és~ fűszerek eladása volt, mellékesen azonban még más cikkeket is tartottak. Ha egy orvos a gyógyításon kívül gyógyszerkereskedelemmel is foglalkozott, akkor őt is apotecariusnak nevezték, ebből azonban nem következik, hogy az apotecariust mai gyógyszerésznek fordítsuk, sem az, hogy minden apotecarius egyben orvos(medicus, fisicus) volt. Ha tehát több apotecarius számára házat építtetett a királyné, akkor nem lehet szó orvos-gyógyszerészekről, hanem csak kereskedőkről. A király orvosának háza sem ez a domus apothecariorum volt, hanem a piactéren állott, s 1343-ban adták el (AO. VI. 320.). 31 Dl. 5833. 32 B. Szabó (Egyh. int. 87. sz. nem piaci székről, hanem macellumról, mészárszékről van szó!) Uo. 160. sz. Utóbbi eredetije: Budapesti Egyetemi: Könyvtár Kézirattár Litt. őrig. no. 675. 33 Vö. Sümeghy I. m. 165. és Prot Budense p. 27 (OL filmgyűjteményében) 34 Dl. 5813. „scilicet in ipsis feriis quintis tota die unusquisque tam extraneus, quam hic existens annue(?) forum, tam in venditione et emptione carnium, quam aliis rebus posset exercere" és „exceptis feriis quintis, quo die forum commune celebrari ordinavimus." 35 „a parte putei alti in dicto teatro habiti" 1500 : Sümeghy i. m. 165. 36 1452-ben a városi hatóság egy „domum ante teátrum civitatis Veteris Budensis"-t ad át az apácáknak (B. Szabó, Egyh. int 137. sz.). Egy ugyanezen ügyben kiadott oklevélre (Dl. 14, 640.) kívül „littere super domum quondam Peterman Johanni Tharchay traditam" feljegyzést vezették rá, s így ezt a házat azonosnak kell tartanunk a Peterman óbudai bíró 1390-i végrendeletében (B.. Szabó, Egyh. int. 95. sz.) szereplő házzal. 37 Sümeghy i. m. 165. 38 Uo. 39 Szentpétery, Scriptores I. 95. 40 Gárdonyi A., Buda és Pest a tatárjárás előtt, 38.; Belitzky, Észrevételek.. 11.; Csemegi, Óbudai kir. vár, Györffy Gy., Kurszán és Kurszán vára. Bp. Rég.. XVI/1955, 18. skk. 41 Budapest az ókorban (Bp. tört. I.) 784. 42 Gárdonyi, Buda és Pest a tatárjárás előtt. 9., Gombos, Catalogus 296, 305. 43 Bp. O. I. 12. 44 „ceterum, quia castrum nostrum in ipsius civitatis seu oppidi latereconstitutum in territorio iamdicte ecclesie Budensis olim edificatum extiterat et 46