Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

II. Budapest munkásainak mozgósítása a proletárdiktatúra yédelmére és a Vörös Hadsereg munkásezredeinek megalakítása a fegyverbeszólított budapesti munkásokból (1919. május 1—augusztus 1.) A Vörös Hadsereg csapatai április 30-ra kiürítették a Tiszántúlt Az új ellentámadási lehetőség biztosítására Tokajnál, Tiszafürednél és Szolnoknál hídfőket építettek ki. A román csapatok május l-re elérték a Tiszát. A cseh burzsoá csapatok április 29-én a Hernád és a Sajó völgyében szintén támadásba lendültek. Erős nyomásuk következtében a Vörös Hadsereg kénytelen volt itt is visszavonulni és május 2-án kiürítette Miskolcot. Április 30-án az eddig viszonylag csendes déli front is megmozdult és a szerb-francia csapatok bevonultak Makóra, valamint Hódmezővásárhelyre. A proletárdiktatúra helyzete kritikussá vált. Ahhoz, hogy Magyarországon a proletárdiktatúrát fenn lehessen tartani, új hadsereget kellett teremteni, mégpedig igen rövid idő alatt. Ehhez nemcsak a külpolitikai veszélyt kellett leküzdeni, hanem az ennek nyomán keletkezett belpolitikai válságot is meg kellett oldani. A kritikus katonai helyzetet kifelé jelentős mértékben rontotta Böhm Vilmos keleti hadseregparancsnok fegyverletételi utasítása, amelyet a Kormányzótanács és Stromfeld vezérkari főnök megkerülésével közvetlenül adott ki a fronton álló csapatoknak. Böhm tevékenységét több történelmi forrás leleplezi, de a legfontosabb bizonyítékot a Forradalmi Kormányzótanács május 2-i ülésének jegyzőkönyve és maga Böhm szolgáltatja. A Forradalmi Kormányzótanács május 2-i ülésén Kun Béla ismertette a katonai helyzetet. Ennek során jelentette be : ,,Böhm minden hadműveletet beszüntetett".

57 A hadműveletek beszüntetésével a Forradalmi Kormányzótanács kommunista és baloldali szociáldemokrata tagjai nem értettek egyet. Ez világosan kitűnik az ülés jegyzőkönyvének további részéből : ,(Kun) bejelenti, hogy a hadműveletek beszüntetésének meggátlására handler és Szántó elvtársakkal egyértelműleg járt el és azoknak hozzájárulásával intézkedéseket tett a hadműveletek további folytatása iránt."

58 Egyértelműleg megállapítható tehát, hogy Böhm önhatalmú lépését elítélték. E megállapítás feltétlen meggyőződéssé válik akkor, ha elolvassuk Böhm Vilmos Két forradalom tüzében (Népszava 1946. és Bécsi Magyar Kiadó 1923.) c. könyvének azt a részét, amely a május 2-i helyzettel foglalkozik. Böhm meglehetősen pontosan ismerteti a jegyzőkönyvet, de elhallgatja a Kun—Landler—Szántó-féle ellenintézkedést. Nyilván úgy érezte, hogy ennek közlése saját árulásának beismerését jelenti. 441