Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

A válság megoldására két nagy feladatot kellett a kommunistáknak és a velük együtt harcoló szociáldemokratáknak megoldani. Egyrészt megfelelő katonai intézkedésekre volt szükség, másrészt a néptömegeket kellett mozgósítani a proletárdiktatúra védelmére a jobboldal támadásának visszaverésével egyidőben. A Böhm utasítása nyomán keletkezett bizonytalan helyzet felszámolására és a hadműveletek további folytatása érdekében Kun, Landler és Szántó népbiztosok az alábbi intézkedést adták ki : ,,A keleti hadseregparancsnokság feladata hadműveleti körletében a románoknak a Tiszán való átkelését megakadályozni, a cseheknek előnyomulását a Duna és Tisza között feltartóztatni és a harcvonalból jelenleg visszavont erőket mielőbb harckész állapotba helyezni, abból a célból, hogy ezekkel az erőkkel egységes ellentámadást intézhessen az ellenségnek ama részei ellen, amelyek a Tanácsköztársaság központját, Budapestet a leghathatósabban veszélyeztetik . . ,"

59 Stromfeld az utasítás nyomán azonnal elrendelte a legerélyesebb ellenállást. A fenti intézkedés hathatós végrehajtásának elősegítése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács intézkedett arra, hogy a két legjobban veszélyeztetett pontra —• Szolnokra és Salgótarjánba — teljhatalmú politikai megbízottakat küldjön ki. Szolnokra Szamuely Tibort, Salgótarjánba Rákosi Mátyást küldték ki, akik Vági Istvánnal, Steinbrück Ottóval és Hevesi Gyula népbiztossal a Lenin-fiúk, a tengerészdandár és a salgótarjáni bányászok segítségével a helyzetet megszilárdították : Szolnokot megtisztították az ellenforradalmároktól és Salgótarjánnál visszaverték a csehszlovák burzsoá csapatok támadását. A jobboldal támadásának visszaverésére a Forradalmi Kormányzótanács ülésén került sor. Élesen merült fel a probléma : a proletárdiktatúra léte vagy bukása felett kellett kimondani a döntő szót. Egyesek az ülésen — mint Kunfi és Weltner — egészen nyíltan a proletárdiktatúra feladása mellett nyilatkoztak. Kunfi javasolta a tanácskormány lemondását is. Javaslatát azzal indokolta, hogy a munkásságban nincs meg ez idő szerint a szükséges erő és képesség a harc folytatására. Weltner már a bekövetkező fegyveres megszállás következményeit fejtegette és elképzeléseit arról, hogy mi lesz a feladata annak a tényezőnek, amely a hatalmat átveszi. Mások — mint például Landler Jenő is — szembeszálltak a kishitúséggel. Landler kifejtette nézeteit arról, hogy őt az az őszinte meggyőződés állította a proletárdiktatúra mellé, hogy diktatúra nélkül a szocializmust megvalósítani nem lehet. Éppen ezért feltétlenül ki kell tartani a diktatúra mellett, a Kormányzótanácsnak helyén kell maradnia. Az ügynek éppen az ártana legjobban, ha a munkásokat szolgáltatná ki a Kormányzótanács a fehérterrornak.

60 A kommunista vezetők általában nem értettek egyet Kunfi és Weltner elképzeléseivel. A Forradalmi Kormányzótanács olyan határozatot hozott, hogy a munkásosztályhoz, Budapest munkásaihoz fordul : szavazzon 442