Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

nem fizettek osztalékot. Négy malom 1870-ben sem fizetett osztalékot. A malomrészvények pedig átlagosan 20%-ot veszítettek névértékükből.

36 Marx megállapítása szerint, ,,amígagépi tizem valamely iparágban a régi kézművesség vagy manufaktúra rovására terjeszkedik, addig sikere éppoly biztos, mint például a gyutacsos puskával felfegyverzett hadsereg sikere egy íjászokból álló hadsereggel szemben. Bz az első korszak, amelyben a gép csak meghódítja működési területét, azért döntően fontos, mert kivételesen nagy haszon termelését teszi lehetővé. B rendkívüli hasznok nemcsak önmagukban forrásai a gyorsított tőkefelhalmozásnak, hanem az újonnan képződő és új befektetés felé törekvő társadalmi többlettőke nagy részét is az előnyös termelési ágba vonják."

37 Marx jellemzése szinte teljesen megegyezik a budapesti nagy malomipar kialakulásakor lejátszódott folyamattal. „Nem tagadhatni ugyan, hogy az első nagyobb mérvben alakult gőzmalmok . . . folyton folyvást hasonló vállalatok keletkezésére bírták vállalkozóinkat. Nem tagadható, hogy aránytalanul minden egyéb iparághoz és vállalathoz e térre áramlott az 1868—69 előtt még szunnyadott vállalkozói szellem. Hiszen olyan könnyű volt minden gondolkodás, hosszabb tanulmányozás s kockázat nélkül a már kényelmessé taposott útra lépni" — írja 1873-ban Kelety Károly.

38 A budapesti malomiparnak a „manufaktúra" rovására történő terjeszkedése azonban 1868—1869-ben már befejeződött. Az ekkor alakuló új nagymalmok már nem a régi, elmaradt technikával dolgozó kismalmok, hanem a technika magas színvonalán álló nagymalmok rovására terjeszkedtek, aminek az volt a következménye, hogy a gépesítés kezdetekor termelt kivételesen nagy haszon megszűnt és kialakult a malomiparban az átlagprofitráta. Amíg 1866—1868-ban — amint láttuk — egyes budapesti malmok 40—44% hasznot is mutattak ki, addig 1869-ben és 1870-ben a heves versenyharc már egyes esetekben veszteségekhez is vezetett. A budapesti malomipar nagy profitjának további lemorzsolódásában az átlagprofitráta kialakulásának szükségszerű folyamata mellett más tényezőknek is részük volt. A tényleges termelés 1871 közepéig tartó folyamatos növekedését 1871 második felétől 1874 közepéig tartótermeléscsökkenés követte, és 1873-ban már több mint 20%-kal kevesebb gabonát őröltek, mint 1871-ben. A budapesti malmok által őrölt gabona millió métermázsában :

39 1870 3,10 1875 3,15 1871 3,35 1876 3,16 1872 2,82 1877 3,78 1873 2,66 1878 4,15 1874 2,67 1879 4,40 Az őrlés mennyiségi csökkenése túltermelési válságra utal. Meglepő azonban, hogy 1874-ben, amikor az 1873-ban kirobbant ipari túltermelési 381