Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

válság kibontakozott, a liszttermelés már emelkedni kezdett és 1875ben meghaladta az 1870. év termelésének szintjét. Ez azt igazolja, hogy a malomipar termelésének csökkenése nem az ipari túltermelési válság; előhírnöke, hanem a rossz terméseredmények, azaz a nyersanyaghiány következménye volt. Ezt igazolják továbbá a búzatermelésről szóló adatok: 1870-ben 17,1 millió, 1871-ben 12,0, 1872-ben 11,8, 1873-ban 10,8, 1874-ben 16,6 millió q. De igazolják a nyersanyaghiányból származó termelés-kiesést azok az adatok is, amelyek a nyersanyag — a gabona — beszerzésének nehézségeiről, a magyar gabonának román gabonával való kezdetben sikertelen pótlásáról, a gabonaárak hirtelen emelkedéséről és a budapesti malmok hanyatló exportjával szemben

40 az osztrák malmok egyidejű sikeres exportüzleteiről szólnak.

41 A budapesti malomipar 1870—1873. évi válsága — amelyet az 1871. évi első kartellalakítási kísérlettel kívántak volna a malmok enyhíteni

42 — tehát nem tőkés ipari túltermelési válság, hanem a mezőgazdasági termelésnek a tőkés viszonyok közötti általános, az adott esetben pedig fokozott elmaradottságából, valamint a vasúthálózat kiépítetlenségéből következő termékhiányválság — a tőkés termelés terén elmaradott, feudális maradványokkal terhelt mezőgazdaság és a tőkés termelés magas fokára lendült budapesti malomipar közötti ellentmondás következménye volt.

43 Ehhez járult még 1869—1870-ben a pénzválság, 1872 második felétől pedig az általános túltermelési válság kezdetén fellépett hitelválság is. A budapesti malmok egy része ugyanis a befizetett alaptőkét az üzem felépítésére, felszerelésére vagy bővítésére fordította, aminek az lett a következménye, hogy nem maradt elegendő forgótőkéjük,

44 és ezért állandóan nagy összegekkel tartoztak a bankoknak. 1872-ben például 12—14 millió forintra ment a malmok váltótartozása a bankokkal szemben, s további váltókat csak 12—15%-os kamatláb mellett is csak nehezen tudtak elhelyezni.

45 Az 1869. évi pénzválság legelőször a legkisebb, 100 000 métermázsa teljesítőképességű malom, a Budai Király Gőzmalom üzembeszüntetéséhez vezetett, és a részvénytársaság 1871-ben feloszlott.

46 Csak 1876-ban helyezte ismét üzembe a malmot a Hedrich és Strauss cég, amely az egykori búzamalmot árpahántolás céljára alakította át.

47 Az árpahántoló' termelőképessége 1878-ban évi 180 000 métermázsára ment.

48 A malom 1881 telén leégett, s nem építették fel újra. A Budai Gyárudvar rt. malma — a korábbi Werther-féle malom — 1868-ban leégett. Mivel a malom a vállalat mérlegében a ténylegesnél jóval magasabb értéken állt, a biztosítás révén nem térült meg annyi, amiből a malmot újra fel lehetett volna építeni. Ezért az alaptőkét 800 000 frt-ra emelték és 350 000 frt kölcsönt is vettek fel az AngolMagyar és a Kereskedelmi Banktól. A tűzvész által okozott veszteségből azonban a vállalat nem tudott kilábalni, amire fő hitelezője, az AngolMagyar Bank — amely ekkor már maga is felszámolás alatt állt — 1876ban árverés alá bocsátotta a malmot. Megfelelő vevő hiányában a bank 185 000 frt-ért maga vette át, majd még ugyanabban az évben 215 000 frt-ért tovább adta az Első Budapesti Gőzmalmi társulatnak,

49 amely 382