Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

amióta azonban a Habsburg-monarchia terménykereskedelmében elérte az első helyet, a korábban lassú folyamat gyors áramlássá nőtt. Pest vonzása a kereskedelmi tőkére ekkor már a határon túlra is kisugárzott és hatása alatt az 1860-as években több bécsi — egyébként magyarországi származású — kereskedq tette át működési helyét Pestre.

55 A hazai nagyiparnak a következő évek folyamán Pesten kibontakozó területi koncentrációját megelőzte — és egyben az adott helyzetben történelmi feltételét is képezte — a kereskedelem (és a pénzkereskedelem : a bankügy) területi összpontosulása Budapesten. így vált például — többek között — lehetővé, hogy a Pannónia malom alaptőkéjének második felét, 200 000 frt-ot, 26 pesti kereskedő két napon belül zárt körben lejegyezte.

56 S így vált lehetővé, hogy 1866 végén a kereskedő tőkések által a budapesti malomiparba fektetett pénztőke elérte a 3 850 000 forintot.

57 A kereskedelmi tőke fokozódó jelentősége a budapesti malomipar fejlődésében 1865-ben azzal érte el csúcspontját, hogy ez időponttól a szerves fejlődés útja lényegében lezárult. A malomipari részvénytársaságok keletkezése 1866-ig sajátos módon megelőzte és alaptőkével felülmúlta (3 850 000 frt—2 191000 frt) a hitelrendszer kibontakozását Budapesten. A meglevő hitelintézetek — így pl. a Kereskedelmi Bank — és a malomalapító kereskedők között volt ugyan személyi kapcsolat, de a Kereskedelmi Bank nem folyt bele a malomalapításokba. A crédit mobilier szerepét magánbankházak töltötték be, ezek bonyolították le a malomalapításokat, s közülük már ekkor kiemelkedett a Wahrmann M. és fiai bankház. A részvénytársasági vállalati forma elterjedésének és a malmok Pestre településének új mozzanatai mellett a magasőrlési eljárás — mint a magyar búza jó tulajdonságainak a technika adott színvonala mellett a legnagyobb mértékű kiaknázására képes őrlési eljárás — az 1860-as évek közepéig a budapesti malomiparban végleges elfogadásra talált. A budapesti malomiparnak a magasőrlés meghonosítása révén a nemzetközi piacon elért sikere viszont külföldön, elsősorban Németországban különös visszahatást váltott ki. A Németországban elterjedt sima őrlés ugyanis nem tudta kielégíteni a minőségi követelményeket és a finom magyar, elsősorban budapesti liszt érezhető versenyt támasztott a német malmoknak, amelynek hatása alatt a német molnárok között heves vita alakult ki a magasőrlés mellett és ellen. A vita eredményeként a magas és a simaőrlés olyan kombinációja — a félmagas őrlés — győzött, amely közelebb állt a magasőrlési eljáráshoz és a korábbinál jobb és többféle minőségű lisztet állított elő. A ,,félmagas" őrlési eljárás elterjedése Németországban és másutt is nem érintette a minőségi fölényben levő budapesti liszt versenyképességét külföldön és a malomvállalatok ebből származó külön profitja

58 továbbra is fennmaradt. A magyar liszt mint a sütésre legalkalmasabb finomliszt, ebben az időben vált ismertté Nyugat-Európában. Bécs, Berlin, Párizs és Iyondon pékjei, cukrászai és háziasszonyai, ha jóízű süteményt kívántak készíteni, magyar lisztet szereztek be. Az egykorú jelentés állítása, hogy a magyar 24* 371