Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

liszt^ „megszerezte magának a világ legjobb lisztje hírnevet", nem volt túlzás.

59 Amíg Németország molnárai az őrlési eljárás javítása útján igyekeztek a budapesti malmok versenye ellen védekezni, Ausztriában ehhez hasonló mozgalomnak nyoma sem volt. A nagyobb ausztriai malmok a magasőrlési eljárással dolgozták fel a magyar búzát, minőségi szempontból tehát nem álltak hátrább, de már termelési képességük messze elmaradt Ausztria ipari jellegű tartományainak szükséglete mögött. így érthető, hogy nem panaszkodtak a budapesti malmok versenyének növekedése miatt és nem is tettek ellene semmit. Az egykorú osztrák közgazdasági irodalom pedig a magyar malomipar további fejlődésében éppenséggel a Habsburg-monarchia gazdasági erősödésének egyik tényezőjét látta — s ha talán nem is hátsó gondolatok híján — de abban a harcban, amelyet a budapesti malmok a liszt szállítási költségének leszállítása érdekében az osztrák tőke kezén levő magyarországi vasutak ellen folytattak, a budapesti malmok pártjára kelt.

60 A lisztkivitel mennyiségi alakulásáról megbízható adatokkal ezúttal sem rendelkezünk, csak annyit áll módunkban megállapítani, hogy a Habsburg-monarchia lisztkivitele, melynek egy jelentős hányada a budapesti malmokra esett, az 1863—1866. években — évi átlagban — az előző időszak kivitelének a kétszeresére emelkedett.

61 Valójában a budapesti malmok lisztkivitelének — beleértve az Ausztriába irányuló kivitelt is — ennél nagyobb arányban kellett növekednie. Erre kell következtetnünk termelőképességük növekedéséből is, amely az 1862. évi 616 000 métermázsáról 1866 végéig 1 830 000 métermázsára, tehát a háromszorosára emelkedett. A teljesítőképesség alapján két csoportba sorolható malmok közül — 140 000 métermázsánál vonva meg a határt — a kisebb teljesítőképességűek közé a három budai részvénytársasági és a három pesti egyéni tulajdonban álló malom, a nagyobb teljesítményű csoportba a négy pesti részvénytársasági és egy budai egyéni tulajdonban álló malom tartozott. A Hengermalom teljesítőképessége az újabban keletkezett pesti részvénytársasági malmoké mögött jelentősen lemaradt.

62 A nagyobb teljesítőképesség mögött természetesen megnövekedett technikai berendezés állt : az 1862. évi 6 hengerszék és 83 kőjárat helyett 1866-ban 8 hengerszék és 196 kőjárat. A gőzgépek számának és teljesítményének 1866-ig bekövetkezett növekedéséről mindeddig adatok nem kerültek elő. A teljesítőképesség növekedése alapján azonban — a tartalékgépeknek a korábbival azonos arányát feltételezve — a gőzgépek 1866. évi teljesítménye 2400—2500 lóerőre becsülhető.

63 Mivel az újonnan felállított egyes gőzgépek teljesítménye a korábban használatos gépeknek a többszörösére ment, a gőzgépek száma inkább csökkenhetett, semmint növekedett. Az új berendezésekhez szükséges gőzgépeket és a kazánokat a malmok kivétel nélkül külföldről szerezték be. így például a Blum-féle malom gépeit a Rustonféle prágai gépgyár szállította,

64 és a Pannónia malom is ennél a gyárnál 372