Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

nek. A nagykereskedők vagyonára következtethetünk az általuk a nyilvános alapoknak juttatott hagyatékból is, mint pl. Fochs Antal vagyonára, aki I millió forintot, vagy Wahrmann Sándor vagyonára, aki 400 000 forintot hagyományozott ilyen célokra. A hazai terménykereskedelem Pestre koncentrálódásának jelentős része volt a pest-budai malomipar további fejlődésében, s ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a tőkefelhalmozás növekedése a kereskedő tőkéseket ipari, mégpedig elsősorban malomipari befektetésekre késztette, hanem abban is, hogy könnyebbé vált a malomipar ellátása gabonával. Ugyanakkor a malomipar növekvő szükséglete nem csekély mértékben járult hozzá a hazai gabonakereskedelem súlypontjának Pestre helyeződéséhez és — viszonylag nagy s állandóan növekvő keresletével — fennmaradásának biztosításához. A nagymalomipar kibontakozása a terménykereskedelem jellegét is megváltoztatta, mert a tényleges készletekkel folyó spekuláció helyébe a bizományi üzlet vált fokozatosan a pesti gabonakereskedelem bázisává.

19 A bécsi terménykereskedelmet ért vereség további kedvező hatással volt a pesti malomipar fejlődésére, mert a bécsi gabonakereskedelem exportüzlete maradékainak fenntartása érdekében lemondott a Bécs körüli malmok magyarországi raktárakból való közvetlen ellátásáról. Az osztrák gabonakereskedők ,,. . .azt. . ., hogy a bécsi termény- és liszttőzsdén az alsó-ausztriai malmok által lekötött gabonát a győri és mosoni raktárakból Bécsen át irányítsák, a kerülő út miatt feladták. . ."

20 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi malomipar fejlődése és gépesítésének színvonala — amint erről már volt szó — 1863-ig túlnőtt az ausztriai malmokén, melyeknek helyzetét megnehezítette a hazai malomipar Pestre koncentrálódása is — miáltal a szervezettség nagyobb fokát érte el a területileg szétszórt ausztriai malomiparral szemben. 2. Az 1862—1867 közötti években dőlt el végleg a magyarországi és az ausztriai malmok közötti versenyharc, a hazai, elsősorban a budapesti malmok javára. A bécsi kereskedelmi kamara történetírója az ausztriai malomipar 1861—66. évi helyzetéről szóló beszámolójában arról panaszkodik, hogy ,,. . . a magyar versenyt a sok malom alapítása következtében alig lehet már győzni".

21 Egészen más véleményen voltak a malmok sokaságát illetően ugyanebben az időben a pesti kereskedő tőkések. ,,Az előző évben legnagyobb malomüzemeink — írja a pesti gabonatőzsde elnöke — nem voltak képesek a belföldi keresletet kielégíteni, ami ahhoz a sajátságos jelenséghez vezetett, hogy 1863-ban Iyinzből, Grácból, Prágából és Galíciából érkeztek őrlemények Magyarországra. . . Jelenleg (1864) sem képesek a pesti tpalmok valamennyi befutó rendelésnek eleget tenni. Szaporításuk tehát mind a termelés érdekében — melyet erősítene —, mind a fogyasztók érdekében nagyon kívánatos."

22 A gazdasági élet felélénkülése és a belső tőkefelhalmozás meggyorsulása nyomán országszerte megélénkült a kereskedő tőkések érdeklő363