Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

• dése a malomipari alapítások iránt. A gőzgéppel hajtott malmok keletkezése meggyorsult. 1851—1855 között 7, 1855—1860 között 12, 1861 — 1865 között 24 ,,nagyobb berendezésű gőzmalom" létesült Magyarországon. A fejlődés üteme még tovább gyorsult, s egyedül 1866-ban több új gőzmalom alakult, mint 1851—55 között 5 év alatt.

23 A rendkívül kedvező, nagy profitokkal kecsegtető piaci lehetőségek kihasználásának vágya a malomipar újratermelésének gyors, szinte rohamos bővítését tették a pesti tőkés körök számára is kívánatossá. A technika gyorsuló fejlődése, a gépeknek gépi úton történő előállítása, és a gépi berendezés tökéletesedése viszont lehetővé tette a gőzmalmok méreteinek, termelőképességének és ezzel együtt a profitmennyiségnek növelését ; a termelés üzemi koncentrációjának fokozása pedig alkalmas volt a versenyképesség biztosítására a világpiacon, s a méretek növelésének útján nemzetközi viszonylatban élen haladva, külön profitok szerzésére is módot nyújtott. Mindez azt jelentette, hogy egy-egy malom létesítése mind nagyobb pénztőke-befektetést igényelt, amire az akkor elterjedt egyéni vállalati forma általában nem volt alkalmas ; az ipari forradalom előrehaladása a magyarországi viszonyok között a számára leginkább megfelelő vállalati formát, a részvénytársaságot követelte meg. Ezért 1862 után a budapesti malomipar fejlődése már túlnyomóan részvénytársaságok formájában haladt előre. Az újonnan keletkező malmok zömét részénytársaságok létesítették, de a már meglevő egyéni tulajdonban álló malmokat is részvénytársaságok vették át. Az utóbbira nem azért került sor, mintha a malomipar önmagában, a rendkívül kedvező konjunktúra idején sem nyújtott volna az újratermelés viszonylag gyors bővítéséhez elegendő profitot. Valójában a malomipar körén kívül eső vállalkozásokban szenvedett veszteség, vagy az önfelhalmozás által nyújtott lehetőségek spekulációs túlszárnyalására való törekvés, vagy mindkettő együtt juttatta az egyéni tulajdonban levő malmokat részvénytársaságok kezére. Sorrendben elsőnek az 1862-ben alakult Berger-féle malom került részvénytársaság tulajdonába. A malom gazdája, aki a pesti kereskedők közül 1849 után elsőnek vállalkozott malom alapítására, a Császárfürdő bérletén tönkrement, s a csődtömeg közé került Fő utcai malmát hátrahagyva végleg Bécsbe távozott.

24 Már 1862 decemberében Rosa Lajos ügyvéd, helytartótanácsi ügyvivő — iuratus ágens hungaricus aulicus — és egyben a pesti kereskedelmi kamara titkára, a Pesti Kereskedelmi Bank igazgatója s a Hengermalom igazgatóságának tagja

25 közbenjárására feloldották a malom elleni csődzárlatot.

26 A következő évben Rosa Lajos elnöklete alatt pesti kereskedők egy csoportja 250 000 frt alaptőkével létrehozta az Első Budai Gőzmalmi Társulatot „a Berger Lajos által épített és utóbb csőd alá került gőzmalom megszerzésére",

27 és 1864-ben üzembe helyezte a malmot. E vállalkozás révén egy sor pesti kereskedő vált érdekeltté a malomiparban. A részvénytársaság vezetőségében több régebben fennálló pesti 364