Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

Az eladományozással egy időben adott immunitás teljessé tette a földesúr joghatóságát, s bár a földesúri bíráskodás teljességén a király de iure és a jogok tényleges gyakorlásán a királyi székhely fenntartásával de facto rést ütött, de teljesen a prépost hatalmát sem döntötte meg és a várost sem tette szabaddá. A gazdasági fejlődés egyelőre még kedvezett a. polgárságnak, a fényűzési cikkek fogyasztói továbbra is a szinte állandóvá váló királyi székhely körül csoportosultak és bizonyos alkalmakkor számuk még emelkedett is. De az egész gazdasági élet a királyi székhelynek és a körülötte csoportosuló fogyasztó rétegnek volt közvetlen függvénye, vele együtt tűntek el azok az elemek, amelyeket városi elemeknek ismertünk fel. A király által képviselt központi hatalom Janus-arcú istenség volt, míg az egyik oldalon anyagi fellendülést hozott magával és a polgárság kialakulását lehetővé tette, addig a másik oldalon a város kifejlődésének legelemibb követelményeit is megvonta Óbudától. Még inkább ezt tette, amikor 1355-ben a várost azzal a céllal kívánta rendezni, hogy a polgárság, a királyi várnagy és a prépost közötti súrlódásoknak elejét vegye. 3. Az 1355-i rendezés A prépost, ill. a polgárság és a királynéi várnagy közötti viták késztették Nagy Lajost arra, hogy Óbuda helyzetét rendezze. Mint fentebb láttuk, a király első terve a káptalan kitelepítése volt, ami sokkal inkább megfelelt volna a polgárság érdekeinek, mert a prépost földesurasága helyébe ismét a királyé lépett volna. Ez a terv azonban nem került megvalósításra, helyette a király 1355-ben a várost két részre osztotta fel, az egyik rész a királyné birtokába került, míg a másik rész továbbra is a préposté maradt. A prépost a határ aránytalanul nagy részét kapta meg. Ilyenformán 1355 után a királynéi város polgárainak szőlői is nagyobbára a prépostság birtokain feküdtek. A rendezés időpontjában a XIII—

XIV. század harcai már annyira összezavarták a birtokviszonyokat, hogy a királynak külön bizottságot kellett kiküldenie a tényleges helyzet tisztázására. A bizottság megállapította, hogy a prépostot és a káptalant a bírói hatalom gyakorlása, a vásárvám és a csöböradó szedése nemcsak megilleti, de ezeknek a jogoknak a prépost részéről történő tényleges gyakorlása is vitán felül áll.

151 Ezzel szemben azt is meg kellett állapítania, hogy a prépost és a káptalan a város feletti tulajdonjogukat (dominium proprietarium) és a hajók vámjához való jogukat bebizonyították ugyan, de emberemlékezet óta nem voltak ezek tényleges birtokában.

152 Az oklevélnek ez a kitétele megerősítheti azt, amit az 1212-i immunitás tényleges gyakorlásával kapcsolatban fentebb megállapítottunk. Az 1212-ben adományozott jogok részben a polgárság ellenállásával találkoztak, mert ez nem volt hajlandó sem a földesúri bíráskodást, sem Óbuda feletti tulajdonjogát elismerni ; másrészt a királyi várnagy is csorbította a prépost jogait azzal, hogy a révpénzt a vár jövedelmeihez csatolta és maga szedette be. 3* 35