Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

A bizottság jelentése alapján a király visszavette az 1212-ben adományozott jogokat,

153 kivéve a csöböradót és a földesúri bíráskodást, ill. a tulajdonjogot, amelyet a városnak káptalani részében továbbra is a prépost és a káptalan gyakorolt.

154 Meghagyta a király a prépostnak a város feletti spirituálé dominiumát, de ezt úgy szabályozta, hogy a királynéi városban a Szt. Margit kápolnát plébánia rangjára emelte. Ennek plébánosát a király presentatio-ja alapján a prépost vezette be, s kettőjük viszonyára nézve a budavári plébánosnak az esztergomi érsekhez való viszonya volt irányadó.

155 A két külön város között felmerülő vitás ügyek elintézése során a fehérvári jog volt érvényes.

156 Ez a királyi rendelkezés lényegét tekintve a város fejlesztésének érdekével teljesen ellentétes volt. Míg ugyanebben a korban NyugatEurópában a még megosztott városok egységesítése már befejezést nyert, addig Nagy Eajos az addig egységes és topográfiailag ezután is egységes városként fennmaradó Óbudát két részre szakította szét. Ezzel az intézkedéssel megszűnt a lehetősége annak, hogy a polgárság a város egységét akár gazdasági, akár jogi téren a két földesúrral szemben kivívja. Óbudán egységes városi (községi) szervezet helyett kettő alakult ki, s ráadásul a két szervezet külön-külön magánföldesúr alá tartozott. A középkori város alapvető szervezete, a ,,communitas civium" nem alakulhatott ki. A város préposti részében a XIII—

XIV. században fennálló viszonyok maradtak fenn, amelyek — mint láttuk — már egy fél évszázaddal korábban sem feleltek meg a polgárság követelményeinek. Változatlanul megmaradt a prépost bírói joghatósága, amelyet az 1243-i oklevél értelmében polgári ülnökökkel együtt gyakorolt, változatlanul fennmaradt a prépost földesurasága és lényegében a csöböradó is. A csöböradó volt egyébként az egyetlen pont, amelynél a király részletekbe menően belenyúlt a polgárság és prépost viszonyába, amikor előírta, hogy az adót pozsonyi mérővel kell szedni.

157 Ettől eltekintve a prépost magánföldesurasága alatt maradó városrész helyzetén a király semmit sem könnyített, az ott lakó polgári elemeknek az 1355-i rendezésből semmi hasznuk sem volt. Még kevésbé intézkedett a király a királynéi városrész lakóiról. A királyné városrészére vonatkozólag ez a rendezés elvileg nem jelentett mást, mint a földesúr személyének cseréjét. A prépost helyébe a királyné lépett. A királynéi városnak XV—

XVI. századi bíráit és esküdtjeit is ismerjük, de sajnos nem tudjuk, hogy a város vezetői milyen módon kerültek a város élére, királynéi kinevezés vagy a polgárok választása útján-e? Az oklevelekből mindenesetre úgy tűnik, hogy a királynéi városrésznek nagyobb szabadság jutott, mint a prépostinak, de abból a tényből, hogy a klarisszák a város területén belül független földesúri szervezetet alakíthattak ki, arra kell következtetnünk, hogy a királynéi város sem érte el a középkori városok önkormányzatát. A királynék által adott szabadalmakból sokkal inkább a középkori földesúri fennhatóság alatt álló mezővárosnak képe bontakozik ki. 36