Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Sziléziába és Szászországba, a Hengermalom többek között Angliába küldött lisztet. A magyar liszt versenye külföldön az 1860-as évek elejétől kezdve érezhetővé vált. A német szakirodalom szerint Magyarországon a liszttermelés akkor már túlhaladta a belső fogyasztást, külpiaci elhelyezést keresett és talált. Különösen a délnémet államokban lépett fel veszélyes minőségi versenyével és például Bajorországot valósággal elárasztotta.

111 1861-től, a Délivasút Buda-Trieszt vonalának megépülésétől a trieszti kikötőn át egyes tengerentúli piacok is megnyíltak a pest-budai liszt előtt. Legalábbis ezt remélték a malomtulajdonosok, akik „egész sóvárgással várakoztak a tengerrel való egyenes vaspályaösszeköttetésre és nagy volt a várakozás, . . . Olasz, Francia- s Angolország, Brasilia, Kelet- és Nyugatindiák jó lisztre a világ legjobb piacai fogtak nekik megnyílni." Várakozásuk azonban nem teljesedett be, mert ,,a trieszti nagykereskedők raktárai bezáródtak előtte", és a tengerentúli kivitel helyett a magyar liszt a trieszti kereskedők boltjába és sütők kamrájába vándorolt. Ezért a pest-budai malmok maguk voltak kénytelenek kísérletezni a tengerentúli összeköttetések megteremtésével.

112 A pest-budai lisztkivitel méreteiről adatokkal nem rendelkezünk, de a Habsburg-birodalom kiviteli adatai szerint a lisztkivitel értéke 1857-től 1862-ig 3 227 514 frt-ról 7 091648 forintra emelkedett.

113 A pest-budai malmok általában termelésük felét exportálták az osztrák tartományokba és a birodalom határain ttilra, s ezen az alapon lisztkivitelük értéke 1857-ben 2,25, 1862-ben 4,6 millió forintra tehető, vagyis megközelítőleg olyan arányban nőtt, mint az összmonarchia kivitele. E sikerek láttán állapította meg a kereskedelmi kamara, hogy minden létező iparág közül nincsen egy sem, amelynek fejlődése jobban alkalmazkodhatna hazai viszonyainkhoz, mint éppen a ,,műmalmászat". Ezt a tulajdonságát már bebizonyította, mert minden felsőbb támogatás nélkül kizárólag a szabad verseny lehetőségeinek kihasználása révén rövid idő alatt csendesen felnövekedett és felvirágzott. Bebizonyította, hogy termékeinek kiválóságával és mennyiségével sikerrel állja meg helyét a világkereskedelem nemzetközi versenyében.

114 A kamara tehát az 1856-ban feltett kérdésre: ,,igaz, hogy az eltűnt vállalatok helyett néhány új alakult. . ., mint például gőzmalmok, de csak az elkövetkező évek sikere fogja megmutatni, hogy mennyiben nyújtanak pótlást majd a már ténylegesen bekövetkezett veszteségért", 1862-ben adta meg az elismerő választ. A pesti, zömükben kereskedő tőkések — amint azt szócsövük, a kamara jelentése elmondja — az 1850-es évek végén a hazai iparfejlődés fő irányát a műmalomipar terjedésében, fejlődésében keresték és vélték megtalálhatni. Ennek fejében hajlandóak voltak lemondani az ipari burzsoázia és a nagyipar kialakulásának szabályos útjáról, a textiliparról. Pedig nem volt előttük ismeretlen az a történelmi tény, hogy ,,a textilipar körül forognak a legnagyobbszerű alkotások. . . Ha az ipar nagymérvű 352