Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

űzéséről van szó, mindig a pamutipar szolgáltat példákat. Széles e világon ezt tartják a legfontosabbnak, mert a legnagyobb tőkék ebbe vannak fektetve, s mert ez egész országokat foglalkoztat."

115 A pesti kamara viszont tévesnek tartotta, ha valaki a textilipart „Magyarországra nézve célszerűnek akarná kimutatni". Nem értett egyet ugyan azokkal, akik „szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy mivel Magyarország túlnyomóan földművelő ország, ezért földtermékeinek szaporítása az egyedül helyes ösvény a boldogulásra". Véleménye szerint a helyes megoldás az ipar és a mezőgazdaság összeműködése, amelynek megvalósítására viszont a malomipar fejlődése a legalkalmasabb. A malomipar benső összeköttetésben áll a mezőgazdasággal. Ezért „oly iparágnak tekintendő, mely az ország iparos fejlődését és ezáltal a nemzeti jólétet a földművelés érdekeivel egyetemben segíti elő". S bár a textilipart Magyarország számára nem tartotta célszerűnek, a földműveléshez szükséges eszközök és gépek gyártását — akár külföldi tőkével is —- hasznosnak vélte, mert ez az iparág is „összeműködik" a földműveléssel.

116 A pesti tőkések tehát az adott politikai és gazdasági helyzetből eredő, a hazai nagyipar szabad fejlődése előtt álló korlátok áttörését nem követelték ; előttük a vámhatár megszüntetése — ha eleinte hallatszottak is ellene hangok — az 1860-as évek elején már a szabad verseny szellemével és a szabadkereskedelmi irányzattal egyező intézkedésnek tűnt fel, s ezért sem követelték az önálló vámterület megteremtését. A szabad ipari fejlődés akadályai közt szükségszerűen támadt rést felismerték, és a fejlődés széles országútja helyett az akadályok közt átvezető ösvényen kívántak utat nyitni és biztosítani a saját tőkés fejlődésük és a nagyipar számára. Az ipari fejlődésnek ez az útja a korszak adott viszonyai között, amikor az ipari forradalomnak a Habsburg-birodalom nyugati felében végbemenő gyors előrehaladása korlátozásoktól mentes, a szabad versenynek megfelelő és szakadatlanul növekvő piacot, kitűnő konjuktúrát hozott a mezőgazdaság terményei és iparilag feldolgozott termékei, elsősorban a liszt számára, kielégítő profittal kecsegtetett. A perspektíva azonban még tágasabb volt, mert a Habsburg-birodalomtól nyugatra fekvő országokban folyó ipari forradalom, a szabadkereskedelmi irányzattal párosulva további piacot, a profit fokozásának lehetőségét jelentette számukra. A spontánul kialakult üzleti lehetőség alapján a pesti tőkések a malomipart — a tőkés iparosításnak e valójában mellékutcáját — a fő út, a textilipar helyébe a hazai nagyipari fejlődés fő útjaként elfogadták. Az így kialakult álláspontjuk súlyosan érintette a még befejezetlen és le nem zárt polgári forradalom további sorsát ; mert a malomipar melletti kiállás a közös vámterület elfogadását, s az Ausztriával való gazdasági közösség fenntartását foglalta magában — a textilipar csak önálló vámterületen, az osztrák és cseh iparral szemben alkalmazott nevelővámok segítségével fejlődhetett volna •—, s ezáltal gazdasági vonatkozásban, objektív érdekeivel ellentétben, közös platformra került a birtokos osztállyal, megkönnyítette — mert külön igényeket nem támasztott — 23 Tanulmányok Budapest múltjából 353