Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Az abszolutizmus korszakának kezdetétől tizenkét éven át egyetlen új hitelintézet sem alakult Pest-Budán. Az osztrák kormány az egyletek, köztük a hitelintézetek engedélyezését szabályozó császári pátens, az úgynevezett ,,Regulativum" kiadásával (1852 novemberében) teljesen gúzsba kötötte a magyarországi hitelrendszer kibontakozását. A hitelügy fejlődése csak a már meglevő pénzintézetek keretei között mehetett végbe, s az 1848 előtti kezdeti fejlődéséhez viszonyítva vontatottan haladt előre. Pesten az Első Pesti Hazai Takarékpénztár (1839) és Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1842), Budán a Budai Takarékpénztár (1846) — ez a három hitelintézet működött korszakunk kezdetétől és csak 1862-ben csatlakozott hozzájuk az Óbudai Takarékpénztár. A pest-budai hitelintézetek a túlnyomó részben takarékbetétekből kikerülő tőkéjük jelentős hányadát váltóhitelekre fordították.

25 A pesti piac váltóhitelellátásában 1850-től az osztrák Nemzeti Bank fiókja, majd az Österreichische Creditanstalt fiókja is részt vett. Ugyanezek az évek Pest-Buda iparfejlődése számára rendkívül kedvezőtlenül alakultak. Az Ausztria és Magyarország közötti vámhatár megszüntetése s a bizonytalan politikai helyzet nem volt alkalmas arra, hogy az ipari termelésben szükségessé vált technikai átalakulás megindulj on. A fokozódp osztrák és cseh verseny Pest-Buda iparának egyes céhes és manufaktúra színvonalon álló ágait hamarosan kikezdte. Az 1853. évről szóló kamarai jelentés a gyári tevékenység érezhető csökkenéséről számolt be. Ebben az évben már nem működött a 80 éven át fennállott Valero-féle selyemgyár, amely korábban 300—400 emberrel dolgozott, és ezzel arányos, jelentős forgalmat bonyolított le. De hiába keressük azt az öt kisebb selyem-manufaktúrát is, éppen úgy, mint a nyolc „nevezetesebb gyapjú — gyapot és félselyem szövetgyárat", amelyről Fényes Elek számolt be.

26 A Gyáralapító Társaság budai pamutfonója is eltűnt a működő üzemek sorából, és beszüntette üzemét egy budai szőnyeggyár. Pest, amelynek gyáripara a szabályszerű tőkés fejlődésnek megfelelően a manufaktúra korszakban a textiliparral indult meg, és az osztrák, valamint a cseh textilipar versenyével szemben is 1848-ig továbbfejlődött, a belső tőkefelhalmozás elégtelensége következtében képtelen volt a további fennmaradásának feltételét biztosító gépi nagyiparra áttérni. A textilipar pusztulása, amely nemcsak PestBudán, hanem országosan is bekövetkezett, — a termelés gépesítésében nagy előnyre szert tett osztrák és cseh textilipar versenyének következménye veit, amely a közös vámterületen a szó szoros értelmében lehengerelte a gyengébb, s éppen ezért vámvédelemre szoruló hazai textilipart. Amíg korábban a közlekedés elmaradottsága is védte a külföldi versennyel szemben, a gőzerejű szállítás megkezdte a helyi piacoknak és ezzel utolsó védelmi vonaluknak felszámolását. Ez a folyamat kb. az 1850-es évek végéig lezajlott, a magyarországi textilipar elpusztult, s legjobb esetben az. ország egyes pontjain mint falusi háziipar tengette még ideig-óráig életét. A textiliparnak egyetlen mellékága, a kartonnyomó ipar vészelte át — és éppen Budán — az átmeneti korszak veszélyeit, 22 Tanulmányok Budapest múltjából 337