Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422
ben elérte. 19 Az abszolutizmus kormánya tehát Magyarországot korántsem látta el vasutakkal olyan mértékben, mint azt lakosságának számaránya indokolta volna. Pedig Pest mellőzöttsége mellett is, hamarosan az „összmonarchia" minden városánál nagyobb mértékben vette igénybe a vasutakat. 20 , 21 A növekvő forgalomnak megfelelően az Osztrák Államvasúttársaság pesti pályaudvarát a közelében levő telkek felvásárlása útján kibővítette és 1861 augusztusában az újonnan szerzett területen megnyitotta a Rákos-rendező pályaudvart. 22 — A Délivasúttársaság 1860-ban kezdte meg vonalainak építését és 1861. április 1-én megnyitotta a 321 km hosszú Buda—Nagykanizsa—Pragerhof vonalat, amelynek Ausztrián át Trieszthez volt csatlakozása, s így a pesti gabona- és lisztkivitel számára megnyílt a vasúti összeköttetés a tengerrel. Ugyancsak 1861-ben adták át a forgalomnak a Tiszavidéki Vasút 1857 óta épülő 557 km-es hálózatát, amely csillag alakban Aradtól Kassáig és Püspökladánytól Nagyváradig hálózta be a Tiszántúl gabonatermő vidékeit s Cegléden át Pesttel is közvetlen kapcsolatban állt. A két testvérváros iparának alapanyagokkal, vassal, szénnel, fával való ellátásában viszont döntő változás nem következett be. A szenet továbbra is vagy hajón, vagy még gyakrabban szekéren fuvarozták a pesti és budai gyárakba. A pesti üzemek szénellátásában a Iyánchídnak — amelyen az ötvenes évek végén naponta átlagosan 20 000 ember közlekedett 23 — nagyobb jelentősége volt, mint a vasútnak. A vasút is — a dunai hajózáshoz hasonlóan — elsősorban az ausztriai iparfejlődést szolgálta, de — más tényezőkkel együtt — a pesti terménykereskedelem történetében is kedvező fordulat előkészítője lett, s jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1862 után a Habsburg-birodalom terménykereskedelme Pestre koncentrálódott, ami közvetve a nagyipari fejlődésre is kihatott. Pest e korszakbeli gazdasági fejlődésében a kereskedelemnek, mégpedig az Ausztriával folyó külkereskedelemnek döntő szerepe volt. Az exportkereskedelem az 1860-as évek közepéig az uralkodó osztályok előtt mint Magyarország gazdasági fejlődésének fő kérdése szerepelt és elsősorban a nagybirtok gazdasági és hatalmi érdekeit szolgálta. ,,A külkereskedelem e roppant fontossága — írta Kautz Gyula — összes közgazdaságunkra tüzetes kifejezésre talált újabb időben egyetemes journalisztikánkban, egyleteink, testületek, ipari és kereskedelmi kamaránk nyilatkozataiban, folyóirataink és komolyabb irányú irodalmi termékeinkben is, amennyiben mindezekben igen nagy része gazdászati és anyagi reformfeladatainknak kiválólag ez üggyel hozattak kapcsolatba ; az export és a minden ároni export eszméje volt minden combinatiokban a domináló mozzanat ; tőle váratott minden áldás ; reája építettek minden reményeink anyagilag zilált közállapotaink helyreállítására nézve." 24 A Pest-Buda kereskedelmének valóban jelentős fejlődése mellett — amelynek részleteire még visszatérünk — a hitelrendszer fejlődése igen nagy mértékben elmaradt attól a színvonaltól, amelyet a tőkés gazdaságra való gyors átmenet megkövetelt volna. 336
