Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Az engedély felhasználására azonban csak négy évvel később, 1857-ben került sor, amikor a dunai hajózás szabadságát biztosító nemzetközi egyezmény életbeléptetése az Első Dunagőzhajózási Társaságot megfosztotta a dunai hajózás jogi monopóliumától (gazdasági monopóliuma az állami kamatbiztosítás és az addig elért fejlettsége révén körülbelül másfél évtized múltán megingathatatlannak bizonyult), ami együtt járt azzal, hogy továbbra már nem foglalhatta le a pesti Dunapartnak a kikötés számára legalkalmasabb pontjait, mert ezekre az újonnan keletkező gőzhajózási vállalatok is igényt tarthattak. A Társaság ezért jóelőre gondoskodott saját kikötőjének megépítéséről, és azt 1857 márciusában át is adta a forgalomnak. A kikötő — Pestnek első kiépített dunai kikötője — a Iyánchíd pesti hídfőjének két oldalán kb. 100—100 méter hosszúságban terült el (5. sz. kép), a még ma is álló két, kőből épített zászló-torony között. A felső torony a hozzácsatolt, öntött vasból készült jégtörőkkel és az alsó torony a rászerelt vasrácsokkal a jég betörése ellen védte a kikötőt, ahol 12 daru szolgált a hajók ki- és berakására.

9 A kikötő üzembehelyezése sem oldotta meg azonban a Pest dunai közlekedésében egy idő óta fellépett anomáliákat. A Dunagőzhajózási Társaság hajói ugyanis továbbra is annyira elfoglalták a partot a város egész hosszában, hogy a terményekkel érkező lóvontatású hajók számára csak távolabbi, vagy kényelmetlen fekvésű partrészek maradtak szabadon, melyek a kirakodást nehézkessé és költségessé tették. Ezen a bajon kívánt a városi tanács segíteni, amikor a Dunagőzhajózási Társaság által kiépített rakpartot északi irányban 200 ölnyire tovább építette és 1859ben a forgalomnak átadta.

10 A pesti kereskedelmi kamara nagy örömmel üdvözölte a Dunapart rakparttá alakításának első lépéseit.

11 ,,Pest alsó partrészének kiépítése által Európa legnagyobb kereskedelmi városainak sorába fog kerülni — írta jelentésében — és a rakpart építkezésének befejezése után alig lesz Európában, sőt a világon város, amely a gyakorlati szükséglethez ennyire alkalmazkodó és a kereskedelmi világ érdekeit a közönség érdekeivel összeegyeztető megoldást nyújtana."

12 A következő lépés, amely a dunai közlekedés fejlesztése érdekében történt, Budát érintette. A Pest és Buda között áthaladó lóvontatású hajók vontatási útja (Treppelweg) a budai Duna-parton húzódott, s akadályozta a forgalmat Budával. A Pest életét német rigmusokba foglaló ,,

Carlo Müller" 1855-ben még ilyennek látta a budai Duna-partot: Buda partja vidékies : Vontatják a hajókat És a lovak megroskadnak Nagy terhük súlya alatt. Vonzóbb a kép, ahogy vidám, Játszi-csintalan nimfák, A Dunának hosszú strandján A fehérneműt mossák. 334