Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

tében rendkívül kedvezőtlenül alakultak. A forradalmat elbuktató Habsburg-abszolutizmus, amely fenntartotta a mezőgazdaságban a nagybirtokrendszert, az iparban 1859-ig a céhrendszert,

2 a tőkés jellegű vállalkozások engedélyezését a gazdasági liberalizmussal merőben ellentétes hosszas eljárásokhoz, nehezen teljesíthető feltételekhez kötötte,

3 s Magyarországot a Habsburg „összmonarchiába", a sok nemzetiségű állam függőségi rendszerébe alárendelt tartományként kívánta beolvasztani, — a polgári fejlődés részletkövetelményeinek Magyarországon csak annyira tett eleget, amennyire ez az összmonarchia osztrák és cseh tartományainak tőkés fejlődését, gépi nagyiparuk és kereskedelmük kibontakozását elősegítette. A magyar népen behajtott adók és a kirótt kényszer-államkölcsön, az abszolutizmus kormányának kezében végső soron éppen úgy az osztrák és a cseh tartományok tőkés iparosításának forrását alkották, mint ahogy közvetlenül e célt szolgálta a vámterület közössé tétele 1851ben, amely az ausztriai ipar termékeinek szinte korlátlan versenyét tette lehetővé a jóval fejletlenebb fokon álló magyarországi iparral szemben. A magyarországi állami javaknak, erdőknek, bányáknak, uradalmaknak, valamint a Magyarországra szóló vasúti koncesszióknak, bank- és ipari ,,szabadalmak"-nak, az osztrák burzsoázia és külföldi szövetséges társai kezére játszása, az osztrák tőkefelhalmozást, az osztrák és cseh tőkés iparosítást szolgálta, bár ennek alárendelten — az osztrák tőkekivitel útján — a hazai tőkés iparosításnak is forrásává lett. Hazánkban a gépi nagyiparra való áttérésnek és a tőkés gazdaság egészének kialakulási ütemét az abszolutizmus elnyomó rendszeréből következett súlyos akadályok rendkívül nagy mértékben fékezték. A tőkés termelési viszonyok uralomrajutásában a gazdasági fejlődés hirtelen fellendülése számára rejlő lehetőségek felhasználásától olyannyira megfosztották Magyarországot, hogy a következő nyolc évtized idején sem vált lehetővé az ekkor elszenvedett mennyiségi és minőségi lemaradás pótlása. Bnnek ellenére egyetérthetünk Keleti Károllyal abban, hogy bár „visszatetsző lehet a köznyelven sanyarú, átkos, szomorú stb. efféleképpen elkeresztelt éveket fejlődési korszaknak nevezni", mégis ,,e gyűlölt korszaktól se tagadhatjuk meg, hogy hazánk közgazdasági viszonyaira nézve fejlesztőleg ne hatott volna".

4 Az abszolutizmus korszakának első éveit kitöltő fegyveres rémuralom után az osztrák burzsoázia a vámhatárától megfosztott magyarországi piacát viszonylag gyorsan fejlődő gépi nagyipara számára szükségszerűen, saját érdekében igyekezett kibővíteni. Ugyanakkor a tőkés iparosítás előrehaladása Ausztria osztrák és cseh tartományaiban a városi népesség gyors növekedésével, gabona- és liszthiánnyal, a kenyér drágulásával járt együtt. 1852-től a bécsi kereskedelmi kamara évről évre foglalkozik a liszt és a kenyér drágulásának problémájával. 1852-ben szakvéleményt ad ,,a bécsi terménykereskedelem előmozdításáról és elegendő gabona-szállítóeszköz teremtéséről Bécs és Magyarország között, olcsó liszt- és kenyérárak elérése céljából". 1853-ban ,,a még mindig fennálló és részben megnövekedett élelmiszer-drágaság ellen a kormány... 332