Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

ipari termelést forradalmasító szerepe és az adott viszonyok elmaradottsága között állott fenn. A fellépő szükséglet mellett a szállítási viszonyok elmaradottságával kapcsolatos nagy költségek, valamint az a körülmény, hogy a gyártás kezdetleges technikája jelentősebb állótőke-befektetést nem kívánt, tette lehetővé, hogy a pesti gőzgépkészítés a még ekkor részben hasonló színvonalon álló külföldi gőzgépgyártással sikeresen versenyezhetett és a külföldi gyártmányokat bizonyos mértékig távoltarthatta Pesttől. Az 1852-ig Budapesten — helybeli üzemek részére — készült gőzgépek : db lóerő ebből saját használatra Készítette db lóerő db lóerő Ganz-Kirchmayer ... Hoffmann I. B .... Óbudai Hajógyár . . 3 3 2 1 2 1 1 5 74 16 14 8 18 9 3 23 1 1 1 1 5 6 6 8 9 23 Összesen 18 165 9 52 A gőzgépek ismertetett adatai szerint 1852-ig 14 budapesti műhelyben helyeztek üzembe kisebb-nagyobb gőzgépet. K műhelyek közül 1852-ben már csak 12 volt üzemben, mert a Gyáralapító Társaság fésűsfonó ja és a Mitterdorfer-féle spódiumgyár időközben megszűnt. Az üzemben levő 12 gyár munkáslétszáma 1851-ben 2174 fő volt, egy munkásra tehát 0,16 gőzgéplóerő jutott. A gépierő és a munkáslétszám arányából az egyes üzemek jellege közötti különbségekre is következtethetünk. A 12 üzem közül egyértelműen gépi nagyipari üzemnek csak a Pesti Hengermalom bizonyul, amely viszonylag nem nagy munkáslétszám mellett az aránylag legnagyobb gépi erővel (egy munkásra 1 lóerő) és olyan munkagépekkel rendelkezett, amelyek mellett a kézi erővel végzett munkának már kisebb jelentősége volt, s a munkafolyamatok különféle munkagépek között oszlottak meg. A Hengermalom mellett a nagyobb munkáslétszámú üzemek közül az Óbudai Hajógyár és az Állami Dohánygyár a modern manufaktúra színvonalán nem jutottak túl, termelésükben a gépi erő (egy munkásra 0,02 lóerő) elenyésző szerepet játszott.

67 A modern manufaktúra kereteit a Dobbs és a Werther-féle üzemek sem lépték át, de munkáslétszámuk alapján (100, illetőleg 160 fő) a jelentősebb nagyipari üzemek sorába tartoztak. A Pesti Cukorfinomító, amelynek termelésében a gépi erő mellett a kevés mechanikus erőt igénylő munkafolyamatok túlsúlyban voltak, a gépesítés alacsony foka ellenére (egy munkásra 0,12 lóerő) gépi nagyipari üzemnek tekinthető, s ehhez 329