Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

lényegében változtatta meg. A Sulzberger-féle hengerszékkel és a hozzá csatlakozó tisztítóberendezésekkel a korábbinál tisztább, négyféle minőségű s főleg szárazabb lisztet lehetett előállítani.

18 Az utóbbi előnyt a kőjáratoknál nem lehetett elérni, mert a kövekkel való őrlésnél előbb a búzát kissé megnedvesítették, hogy ezáltal a héj szívósabb legyen és ne töredezzen bele a liszt, illetőleg a dara és a derce közé, s több és fehérebb liszt keletkezzen. A nedvesítés azonban a liszt tartósságának rovására ment, mert a megnyirkosodott liszt a tárolás és a szállítás akkori kezdetleges lehetőségei mellett hosszabb ideig nem volt eltartható. A frauenfeldi módszer kiküszöbölte a nedvesítést, s ezáltal a lisztet hosszabb szállításra tette alkalmassá. Emellett a hengerek elhelyezéséhez kisebb térre volt szükség, kevesebb hajtóenergiát és személyzetet igényelt, mint a kövekkel őrlő malom. Ugyanakkor az őrlési folyamat zárt, gépi rendszerré kezdett alakulni, amely mindinkább kiszorította a termelésből a szubjektív elemeket, az új munkagépek új munkamegosztással működtek össze. A frauenfeldi módszer mellett a lisztet csöveken továbbították az egyes műveletek között a magasabb emeletekről lefelé, s ezért kevesebb liszt is ment kárba.

19 A hengerszékkel megszületett ugyan a malomipar új munkagépe, de egyelőre nem tudott elterjedni. A korabeli vélemények szerint ennek fő oka az volt, hogy a kőjárattal szemben nem jelentett könnyebbséget a gabona héjának és az endosperma részecskéknek (dara, derceliszt) a szétválasztása terén.

20 Hiányzott még a munkagéphez a megfelelő szerszám és az ehhez szükséges berendezés, amely a héj és az endosperma részecskék szétválasztását megkönnyítette volna. A hengerszéknek voltak egyéb hátrányai is : a hengerek gyorsan koptak, cserélésük, javításuk sok időt vett igénybe. Az így előálló költségtöbblet hosszú időn át akadályozta a hengerszékek terjedését, de akadályozta a molnárok ragaszkodása a megszokott módszerhez, a berendezést körülvevő titkolózás, valamint az is, hogy a francia malomkövekkel, amelyek ekkor terjedtek el, az igényeknek megfelelő lisztet lehetett nyerni.

21 Csak négy évtizeddel később alakul majd ki az új hengerfajta, amely a kövekkel való őrlést kiszorítja, s amely már nemcsak új munkagép lesz, hanem új szerszámokkal is rendelkezik. A Sulzberger-féle hengerszék és az erre alapozott frauenfeldi őrlési módszer elterjedése az európai malmokban lassan haladt előre. A frauenfeldi malom már 1835 óta működött, de módszerét 1839-ig csak három malom — egy olasz és két német

22 — vette át. A Pesti Gőzmalom Építő Egyesület is csak hosszas vita után Széchenyi befolyása alatt döntött 1839-ben a frauenfeldi rendszer bevezetése mellett. A malom felépítésére Pesti József Hengermalom név alatt részvénytársaság alakult, amely a Holzhammer céggel kötött szerződést. A társaság alaptőkéjének előteremtése részvények útján nem bizonyult könnyű feladatnak. Olyan tőkések, akik szűk körben elő tudták volna teremteni a 200 000 frt alaptőkét, Magyarországon nem akadtak, ezért 21 Tanulmányok Budapest múltjából 321