Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

vánult meg ; a termelés mennyiségi növelésére törekedett s ezért szaporította a kőjáratok számát. Az amerikai malomrendszer alapját a Brestből származó francia malomkő képezte, amelynek elhasználódása lassúbb volt a másfajta kövekénél. A francia malomkő az amerikai malmok révén vált ismertté Európában.

16 A malomiparban tehát a termelőeszközök átalakulásának sorrendje nem követte és nem is követhette a munkagépek létrejöttével kezdődő ,, klasszikus' ' sorrendet. Lényeges változás következett be azonban a malmok telephelyeinek kiválasztásában. A malomipar, amely a gőz által függetlenné vált a vízierőtől és a széltől, most már a faluról a városba húzódott be, amint általában a gőzgép lett az ipari városok szülőanyja. Nem volt véletlen, hogy az első gőzmalom Angliában : Londonban, Németországban : Berlinben, Magyarországon pedig Pesten keletkezett. Az 1830-as évek közepétől az új hajtóerő alkalmazása, amelynek segítségével ugyanazon idő alatt a korábbinál nagyobb lisztmennyiséget lehetett előállítani, abba a sorompóba ütközött, melyet az emberi erővel végzett járulékos műveletek, a tisztítás és az osztályozás állítottak elébe. E műveletek egy részének elvégzése csak úgy tarthatott lépést az őrlés meggyorsulásával, ha növekvő számban alkalmaztak e célra munkásokat. A gépi erő bevezetése ezért eleinte nem csökkentette az emberi erő és a kézi munka szerepét a malomiparban, sőt abszolút mértékben szaporította, a termelés növekedésének arányában megnövelte a termelés szubjektív elemeit. Ebben a helyzetben a termelés növelésének és olcsóbbításának szükségessége arra ösztönözte a szakembereket, hogy az őrlés járulékos műveleteit is gépesítsék, és így különösen az üzemen belüli szállítás gépesítése terén már az 1830-as évekre használható berendezések alakultak ki, mint pl. az Észak-Amerikában használt serleges felvonó. De nemcsak a járulékos műveletek gépesítése, hanem a kőj áratoknak más rendszerrel való pótlása is már 1820 körül foglalkoztatta a technikusokat. A kőj áratoknak hengerjáratokkal való helyettesítését Helfenberg 1821—1822-ben Rohrschachban (Németország), Bollinger 1822-ben Bécsben, Collier 1823-ban Párizsban megkísérelték ugyan, de gyakorlati eredményt nem értek el. Nem sokkal ezután az orosz Müller Varsóban, Triestben s később a svájci Frauenfeldben, félig-meddig használható hengerjáratokat készített, amelyeknek azonban még jelentős gyengéi voltak. A Müller-féle konstrukciót Sulzberger zürichi mérnök tökéletesítette, s a botzeni Holzhammer I. A. kereskedőház tulajdonosával, Putzer Jánossal társulva Frauenfeldben részvénytársaságot alapított a hengerszékek gyártására, őrlési módszerének elterjesztése céljából.

17 A hengerekkel való őrlés és az erre épülő frauenfeldi módszer elvileg nagy előnyökkel rendelkezett a kőj áratokkal működő őrléssel szemben. Magában véve az a változás is, hogy az őrléshez kő helyett a gépi technika alapanyagát, a vasat használta fel, a függőleges tengely körüli forgás helyett pedig a vízszintes elrendezést alkalmazta, a malomipar munkagépének jellegét 320