Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

páholyt béreltetni : ez havi 60 frt ! Elhatározták, hogy minden hónap első és tizenegyedik előadására kedvezményes jegyeket adnak ki az ifjúság részére. Jóllehet már a tavaszi nyitás emelt helyárakkal történt, most, hogy drágább és mutatósabb színműveket is színre hozhassanak, újra emelik az árakat, s a páholy már 6, a körszék 1,60, a zártszék 1,50 frt, a karzati zártszék 80 kr, s a legolcsóbb hely is 30 kr lesz. Még az új lustrum elején, 1867 decemberében jelentette Molnár a bizottmánynak, hogy a színház nem működik elég jövedelmezően, s evégből több látványosságra lenne szükség. Az Ördög pilulái, a Boissy "boszorkány, a Jégpalota — ezeket szeretné bemutatni. Felvetette azonban az országos szubvenció kérésének gondolatát, s azt is, hogy forduljanak a megyékhez segítségért. Az Ördög piruláira Balasytól kapott azonnal 3000 ft kölcsönt, a másik két darabra a rendes utalványozás is elégnek mutatkozott. A megyéktől való kéregetést elhárították, nem lévén olyan járatosak Kelemen László társulatának történetében, mint a Vahot Imre tanulmányán kiokosodott Molnár. A bizottmány elé került az egyes tagok fizetésemelést vagy a ruhapénz megtérítését stb. kérő folyamodványa, amit bizonnyal több hidegvérrel intéztek el, mint ahogyan Molnár egyedül tette volna. A színház környékének rendbentartása, korlát emelése az úttest felé, ahol kell, homokkal való felhintés, a diákok illetlen magaviseletének következtében kedvezményes jegyeik lefokozása — mindez immár egy többtagú döntőbíróság elé került. Művészi tekintetben azonban nem "befolyásolták Molnárt.

47 Szerencsés helyzetében ismét előbukkant első népszínházi igazgatóságának egyik baklövése : megint megkísérelte agyonjátszani a Nemzetit. Végzetes tévedés volt, mert nemcsak olyan műsordarabokat választott ki, mint az újromantikus drámák, ahol a rendezés valóban sokat pótol, hanem történelmi színműveket és francia társadalmi vígjátékokat is. Egynéhány esetben jól reklámozott darabjai megfelelő közönséget csődítettek be a — Nemzetibe, máskor arra adott lehetőséget, hogy színészeinek modoros, merev játékát egy Szigeti József vagy Prielle alakításával vessék össze. Az újromantikus dráma érzésvilágának keresettsége megfelelt Molnár és társulata játékstílusának. Dicséretükre legyen azonban mondva, hogy a díszletek színgazdagsága, a mozgás plaszticitása is elősegítette a sikert. A Nemzeti Színházban Szerdahelyi elképzelése semmi esetre sem hozott ki annyi előnyt, mint a Molnár-féle, természetes azonban, hogy az egyes színészek játéka ott ezúttal is jobb volt. Végeredményben a sajtó ebben a vetélkedésben a Népszínháznak ítélte oda a pálmát. Már sokkal kétségesebb eredmény volt a Jó falusiak színrehozatalával megelőzni a Nemzetit. Molnár önismeretének hiányára vall, hogy magát, mint társalgási színészt vetette be ilyen próbálkozásnál. Többi társai, Némethy Irma, Jánosi, Virág, Kassai, Szentgyörgyi sem voltak alkalmasak francia dámák és gavallérok alakítására. Az egy Kocsiszovszky Borcsa, vidám, közvetlen lényével, állta meg efféle 295