Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

másképpen, mint úgy, hogy a vásár helye Felhévízről Óbudára helyeződött át. Amint fentebb láttuk, Óbudán elsőnek az igazgatási központ alakult ki. Ez a központ agrárlakosságot vonzott magához, de az agrárlakosság és az általa űzött bortermelés még nem jelentett városfejlesztőelemet. Az igazgatási központ negatív jellegével és az agrárlakosság; majdnem közömbös koncentrációjával szemben a piac megjelenése az, első pozitív városfejlesztő elem, s ezért itt most fel kell tennünk a kérdést :. kik és mit árulhattak az óbudai piacon? Erre a kérdésre az oklevelek nem adnak semmiféle közvetlen választ, ezért a tekintetbe jövő közvetett adatok mellett kénytelenek leszünk a korai középkori magyar kereskedelem általános helyzetét is Óbuda szempontjából vizsgálatunk körébe vonni. Az óbudai piacon megforduló áruk közé elsősorban azokat a cikkeket számíthatjuk, amelyeket maga az 1148-i oklevél említ, a sót és a bort. Az oklevélben a király ui. a káptalannak adományozza azoknak a hajóknak a vámját, amelyek sóval vagy borral felfelé, vagy más kereskedelmi cikkekkel lefelé haladnak. A magyar királyság első századaiban az erdélyi sót hajón is szállították a Maroson és a Tiszán lefelé, majd a Dunán felfelé vontatva a nyugati területek Esztergom, Győr és Pozsony felé. 113 Sajnos, közelebbről az oklevél nem árulja el, hogy a sót Óbudán is kirakták-e, de annyit bízvást feltételezhetünk, hogy az óbudai piac részben az ott lakó lakosság, részben a közvetlen környék (Üröm, az elpusztult Gercse stb.) számára elosztóhelyül szolgált. A Dunán felfelé szállított bor a középkori Magyarország legjobb bora volt, a Szerémségből vontatták felfelé a Dunán. Miután Óbuda maga is bortermelő vidéken feküdt, így a szerémségi bor áruként csak a királyi szálláshely és a körülötte élő előkelők szempontjából jöhetett tekintetbe, forgalma tehát igen korlátozott lehetett. A XII. században a magyarországi belkereskedelemnek más cikke még nem is nagyon volt, mint a só és a bor, és mindkettő megfordult az óbudai piacon. A város fekvése és a megyeri rév azonban ezeken a belkereskedelmi cikkeken kívül külföldi eredetű áruk jelenlétét is feltételezhetővé teszi Óbudán. Erre utal az 1143—1195 közt veretett bizánci pénzlelet is.

114 Amint Kerényi a lelet feldolgozása során kimutatta, ezek az érmék kereskedelmi érintkezés emlékei és nem kincsként kerültek a földbe. n5 Kerényinek ez a megállapítása felveti a kérdést, milyen kapcsolatókról lehet szó Óbuda esetében^ mi lehetett. Óbuda helyzete a korai középkori külkereskedelemben? Kereskedelemtörténettel foglalkozó irodalmunk egyhangú megállapítása az, hogy a honfoglalás és a magyar királyság első századában a magyar külkereskedelem egészen más gazdasági keretben mozgott, mint a későbbi középkor folyamán. A X—

XI. század folyamán a magyar kereskedelmet még erős szálak fűzték a keleti kereskedelmi területhez, elsősorban Bizánchoz és Kijevhez. Még a gyér források világánál is nyilvánvaló, hog}^ Magyarország luxuscikkeit, ékszereit, keleti fűszereit ebben az időben délkelet és kelet felől szerezte be, s hogy ezekre a terüle28