Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

'és a grófnő Szegedtől Kolozsvárig végigdrámázták az országot. Utána, májusban tanulmányútra indultak Párizsba. Ezzel a grófnő alkalmat nyújtott az első nagy magyar rendezőnek, hogy megismerje a francia •színházat, s így történelmi hivatását betöltötte.

27 Párizs volt az első nagyváros, amit Molnár látott. Pest bizony még csak akart azzá lenni, s München, ahol útjukban megálltak két napra, sem volt sokkal nagyobb. Legjobban az esti fények s a város rendezettsége lepték meg a született rendezőt, aki a rendőrök mozgásában és öltözetében is a hatásosságot csodálta. Franciául nem tudott, így a színházakban elsősorban a látványosságot, másodszor az ismert darabokat kereste. A Chatelet-színházban feszült figyelemmel csüggött a hadjáratot ábrázoló nagy tömegek felvonulásán, a drámában az öreg Xemaítre kissé már idejét múlt pátosza ragadta el. A Théâtre Français-t nem értette meg ; sem történeti érzéke, sem irodalmi ismerete nem volt elég ahhoz, hogy egy nemzedékek-kidolgozta idegen szertartást »értékelni tudjon.

28 Párizsban sem felejtkezett el kedvencéről, élete nagy alkotásáról, a Budai Népszínházról. A grófnő segítségével érintkezésbe lépett színházi ügynökségekkel. Vásárolt néhány Offenbach-operettet, a szükséges kellékekkel, s néhány laterna magica-szerű vetítőgépet, amikkel ,,szellem-alakokat" varázsolhat majd a bámuló pest-budaiak szeme elé. Május 1-én indult el Molnár Párizsba a grófnővel és július 18-án •ért vissza Budára. Egyedül volt, Júliája most azt határozta, hogy francia színésznő lesz. Jóllehet franciául folyékonyan beszélt, az ottani közönség mégsem mutatkozott elég gálánsnak ; idegenszerű kiejtését emlegették, s még annyi színpadi babérig sem jutott el, mint Molnár •oldalán Magyarországon . . . Szegény Molnárt pedig kifütyülték első fellépte alkalmával. Buda még kisváros volt akkor, az efféle merész kalandot színészeknek sem nézte el.

29 Molnár még a nyár folyamán bemutatta az óriási tükrök segítségével vetített ,,szellem-alakokat". Büszkén írta, hogy Párizs és Xondon után először Buda láthatta e csodát. Emlékirataiban beszámol a sikerről, de hogy voltaképpen miből is állt a mutatvány, azt egy egykorú novella írja le : ... "A budai színház szellem alakjai. Hiába kisérteném leírni ez új csodát, a tudománynak legújabb vívmánya által előidézett tüneményes légalakokat : ., a tündérfényű villanyvilágítás által oly valami túlvilági alakokká változnak, minőről fogalmunk alig lehet. 3. képlet. A csábhölgy enyelgése. Képzeljék el magoknak nyájas -olvasóim egy oly szép 15 éves kis leányt, minőt csak érzéki ábrándjok tud előteremteni, képzeljék ezen bűbájos lényt vakító villany-fényben világítva, képzeljék, hogy álmaik legédesebb perczében önökhöz közeledik, miként az élő színészhez közeledik a színpadon, s midőn az a szerelem mámorában ölelni akarja, egy boszorkány alak egy dézsa vízzel 283