Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

Kívánná kitágítani Az ő világi hatalmát. Oh a budai népszínház Respublico-monarchicus Államának prezidense A legszánalomraméltóbb Potentátja a világnak! 16 Molnár korlátlan hatalommal uralkodott tehát tagjai fölött, fizette is őket, kivált eleinte, amikor volt miből. Méltányosságára vall, hogy a színészek közül Bihari és Bényei, akik vele egy szakon működő drámai hősök voltak, álltak közel a szívéhez. Biharinak szép hangja és még Molnárt is kielégítő pátosza volt, később azonban lelépett a színi pályáról. Bényei jó kiállású legény volt, fiatal ember, sem ekkor, sem később nem lett belőle valami nagy színész, de polgári józansággal megcsinálta szerepeit. Volt benne szervezői képesség és feltörekvés ; néhány évvel később pénzt, szép szót latba vetett, hogy beülhessen Molnár helyére a Népszínházba. Ez nem sikerült ugyan, de a későbbi Színészegyesületben megtalálta érvényesülési terét. Tehetséges és rokon­szenves ifjú volt Bgyüd István, akit Molnár népszínmű-énekesnek, bon­vivánnak, rendezőnek egyaránt felhasznált, s aki mindezekbe — idők folyamán — jól bele is tanult. A Budai Népszínház 1864-i bukása után Együd vidékre ment, s a debreceni színház egyik erősségévé vált. Szín­lapok hosszú sora, debreceni vagy nagyváradi előadások emléke hirdeti színészi és rendezői működését. Később Pestre került, az 1874-ben megnyílt Pesti Népszínházhoz, s ennek tagjaként halt meg férfikora delén. Debrecenbe távozott, de sohasem tért vissza többé a fővárosba Dózsa József. Már 1861-ben is meglett ember volt, komoly, szorgalmas, megbízható. Jellemszínész volt és mindenféle prózai műfajban jól meg­állta a helyét. Az ő emlékét is sok debreceni, nagyváradi, sőt kolozsvári színlap őrzi ; egyformán rábízhatták Kentet a L,ear királyban vagy egy apaszerepet Szigligeti bármelyik darabjában. Simonyi már sokkal vas­tagabban kente a festéket idős szerepeinek az arculatára : ő lett a híres Dunanan apó a Budai Népszínház első nagy Offenbach-sikerében. Nem a nagy tehetség, inkább az összeköttetés juttatta idők folytán Szilágyi Bélát — Bulyovszkyné Szilágyi Lilla testvérét — és Vasvári Kovács Józsefet a Nemzeti Színházhoz. Kassai Vidor a színház életé­nek első idejében kezdte meg színészi pályafutását. Emlékirataiban bő és szellemes, ha nem is mindig objektív leírását nyújtja események­nek és kollégáknak. Kassait a sors éles értelemmel, nagy szorgalommal, érzékeny kedéllyel és törpe termettel verte meg. Mindez komoly színpadi sikereket és diszharmonikus jellemet eredményezett, amihez Jászai Marival kötött szerencsétlen házassága csak hozzájárult. Mint táncos­komikus kezdte Molnárnál, s jóllehet művelt, gondolkozó színész volt, sohasem került be a Nemzeti Színházhoz. Epés természete rövidesen Erkélypublikum és páholy, A magyar Akadémia, És az uri lovar-egylet Influenciroz tanáccsal : Az egyik az operának, A másik meg a drámának, A harmadik a balletnak (N. B. A vers már a provizórium korában keletkezett.) 18 Tanulmányok Budapest múltjából 273

Next

/
Thumbnails
Contents