Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

színészek játékában egységes mozgási törvényeknek kell érvényesülniük, s hogy lehet egy, az előadást a háttérből mozgató erő, ami képes gyenge színészekkel is nagyot teremteni. Röviden: Molnár volt magyar földön az első nagy rendező. Ennek a képességnek a kifejtésére pedig, ezt ösztönösen és helyesen érezte meg, csak nagyváros való. Sokrétű közönség, melyet nem köt sem félévszázadra visszatekintő klasszikus hagyomány, mint pl. Kolozsvárt, de, tapasztalat híján, nem bnkik minden rikítóan újra sem, mint az aradi. Nagyvárosi publikum, amely már többféle színházat és sok nagy előadást látott, lehetett csak Molnár művészetének méltó elbírálója. A vidéki színjátszás a XIX. század derekán nem volt már az elkerülhetetlen nyomorúságnak az a magasiskolája, mint harminc-negyven évvel korábban. Az élet, ha lassan, de mégiscsak fejlődött, az irodalom állandó propagandája közönséggé kezdte nevelni a kisvárosok lakosságát, s bár a színházbajárás tipikusan polgári és urbánus szenvedély, a hazafias érzés behozta az esti előadásra a városban időző környékbeli birtokos nemest és a nagy parasztvárosok, Szeged, Debrecen földművelő népét is. Elmúlt az az idő, amikor elsőrendű társulatok, nagy tehetségek is falukban truppoztak, ahol a hó a rosszul fedett kocsma hiányos zsindelyei között a primadonna vállára esett. Sok vidéki városban állandó kőszínház emelkedett, és nemcsak Molnár volt az egyetlen igazgató, aki azt képzelhette, hogy társulata a nagyvárosi mértéket is megüti. Ebben az időben 20—30 magyar társulat járta a vidéket, s körülbelül 15—20 német. A magyar társulatok az Alföldön, a Dunántúl keleti és déli vármegyéiben, illetőleg városaiban, Erdélyben pedig a magyarlakta területeken vándoroltak ; a németek a nyugati határszéleken, a Felvidéken, Temesváron, és a szász vármegyékben domináltak. Meg-megfordult azonban Pozsonyban, Sopronban magyar színtársulat éppenúgy, mint Pécsett, Komáromban vagy Szegeden német. Jóllehet a német Wegweiser szerint a német igazgatók nagy előnye, hogy az egész német nyelvterületről toborozhatnak tagokat társulatukhoz, nem kell azt hinnünk, hogy a németség színe-java jött Magyarországba truppozni. Sem a színészek, sem a műsor nem sokban különböztek egymástól : a Közép-Európában közkedvelt klasszikusok — Shakespeare, Molière, Schiller — mellett ezek is, azok is az újabbkori francia színműveket favorizálták, ha nagy sikerre vágytak, s a ,,hazai" árut fogyasztották hétköznaponként. Vagyis a magyarok Szigligetit, Szigetit, Dobsát, Vahotot, a németek Zieglert, Kotzebuet, Benedixet, Gutzkowot, Mosert.* Voltak társulatok, amelyek kiváló rendezőik, mások nagy könyvtáruk, Heinrich író és színigazgató, szül. 1806., megh. 1884. Mint színházi szakember, a Burgtheater, a lipcsei, majd a bécsi Stadttheater élén fejtett ki óriási hatást nemcsak a német nyelvterület, hanem a szomszédos országok színjátszására is. Kitűnő színésznevelő és a színpadi nyelv tisztaságának buzgó apostola volt Színészeinek tökéletes szövegmondása közmondásossá vált. 263