Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház és közönsége = Le Théatre populaire de Buda et son public 261-314

szép kellékeik, kiegyensúlyozott anyagi helyzetük révén vívtak ki közelismerést. Molnár mellett Benedek József és Fehérváry voltak a kor neves vidéki rendezői, Latabár és Reszler a legjobban felszerelt igazgatók. Latabár Aldridge magyarországi vendégszereplése idején több estén át felléptette a nagy néger művészt, holott ez komoly anyagi áldozatokkal járt. Német részről egy jótékony célú előadásra nem kisebb vendégek jöttek Sopronba, mint Julie Rettich, Josef Wagner, Ernst Hartmann s még néhány burgtheateri híresség. 3 ** Az abszolutizmus kora közigazgatásilag nem kedvezett a vidéki színjátszásnak, az egyes társulatok működése sokféle engedélyhez volt kötve : különösen a cenzúra kicsinyessége volt terhes, amely éppen a legjobb darabokat minősítette — ilyen vagy amolyan szempontból — „a kedélyeket felingerlő"-nek. Ténylegesen azonban nem sok kárt tett benne, mert az egyes városi hatóságok, amelyek a közvetlen felügyeletet gyakorolták, magyar érzelműek voltak. Tipikus példái a színházzal összejátszó városi törvényhatóságoknak a kassai és a nagyváradi, de még Sopron (holott magyar társulat itt csak elvétve fordult meg, és igazán nem tartozott a legrebellisebb városok közé), sem ,,adta ki" az inkriminált magyar igazgatókat, hanem ha valami kihágást a fejére olvastak, azzal védekezett, hogy az a direktor csak egy-két napon át szerepelt a város színházában, megbüntetni pedig nem áll módjában, hisz' árkon-bokron túl jár már az illető. A bürokratizmus és a cenzúra a német társulatokra ugyanúgy rá­nehezedett, mint a magyarokra, igaz azonban, hogy előbb engedélyeztek egy-egy illojális színművet német, mint magyar nyelven. Az indokolás az volt, hogy ugyanaz a szöveg németül más hatást kelt. Volt azonban dráma, amelyet a legklasszikusabb német nyelv sem tett előadhatóvá. Ilyenek voltak pl. a Don Carlos és az Egmont. Vidéken közmegelégedésre színházat vezetni nem volt boszorkány­ság. Kevésbé szigorú rendőri felügyelet, szelídebb kritika jutott a vidéki társulat osztályrészéül, mint a mindenoldalú megbírálásnak kitett Nemzeti Színháznak. Bizonyos középszerűség azonban eleve hatalmába *Ziegler, Wilhelm (1760-1827), Benedix, Roderich (1811-1873), Gutz­kow, Karl Ferdinand (1811-1878), Moser, Gustav von (1825-1903). többé­kevésbé sikeres színműírók ; Gutzkow „Uriel Acosta"-ját a Szovjetunióban mai napig adják. — Valamennyiüknél színesebb egyéniség, a maga korában átütő sikerű író, de ellenszenves jellem volt Friedrich August Ferdinand Kotzebue, szül. 1763., megh. 1819. Német születésű volt, de élete java részét cári szolgálatban töltötte. A színpad tökéletes ismeretében, rendkívül hatásos műveket alkotott, a valódi költői mélység azonban ismeretlen volt előtte. ** Rettich-Gley, Julie (1809—1866) a leghíresebb német tragikák egyike. Wagner, Josef (1818—1870), pályájának jelentős hat évét, 1839—45 között, a pesti nagy Német Színházban töltötte ; itt alakult ki romantikusan meleg egyé­nisége, itt fedezték fel és vitték Lipcsébe. Innen Berlinbe, majd a bécsi Burg­theaterhez került. A legnagyobb német Hamlet-alakító. Hartmann, Ernst (1844— 1911) Laube keze alatt nőtt nagy művésszé. Szeretetreméltó és előkelő lénye kissé a mi Szerdahelyinkre emlékeztetett, de játékában több melegség volt, mint a mi szalonhősünkben. 264

Next

/
Thumbnails
Contents