Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

A viták elkerülése céljából a megosztást a király az egyházterületén is teljes egészében keresztülvitte. A prépost lemondott a királynéi városrész közvetlen lelki gondozásáról, a király egy Szt. Margit tiszteletére épült kápolnát emelt plébánia rangjára. Ennek a kápolnának helyét sajnos nem tudjuk közelebbről meghatározni, Gárdonyi a mai Templom utcában álló templom helyén keresi.

92 Fennállása azonban a középkor végéig bizonyítható, plébánosával több alkalommal találkozunk a királynéi város polgárainak végrendeletében.

93 Sajnos, semmit sem tudunk meg az oklevél szövegéből a városfalakról és kapukról. Az irodalom általánosan ismételt tézise, hogy a várfalak és kapuk a régi római falakkal és kapukkal azonosak. Ennél a megállapításnál B. Szabó és Belitzky egyaránt XVI. századi metszetekre utalnak.

94 Ezek a metszetek azonban egyrészt mai ismereteink alapján nem felelnek meg a város topográfiájának, másrészt a római falak vonalát sem ismerjük pontosan, s így itt sem mondhatunk mást, mint azt, hogy ezt a kérdést is csak ásatások dönthetik el véglegesen. A beépített terület határát nagyjából ennek ellenére is megvonhatjuk. Tudjuk, hogy a királynéi vár a város beépített területének határán kívül állott, s ez azt jelenti, hogy ha Óbuda fallal volt körülvéve, akkor a nyugati városfalnak a mai Kiskorona és Pacsirta utca között kellett húzódnia. A rendelkezésre álló oklevelekből úgy látszik, hogy a Duna partján nem állott semmiféle városfal, ezt sem a Duna-parti domus tributaria környezetének meghatározásakor,

95 sem egy Duna-parti malommal kapcsolatos oklevél nem említi.

96 A város beépített területének déli határa legfeljebb a déli amfiteátrum mellett lehetett, északi határáról semmiféle tudomásunk nincs. Az 1355-i megosztás után újabb elemek már nem kapcsolódtak bele a város életébe, nyugalmi állapot állt be, amely egészen a török hódoltságig tartott. Amikor a XV. sz. végén Ransanus követ Óbudán járt, már nem is várost, hanem falut talált, amelyben feltűnő volt a Nagy I^ajos és Erzsébet királyné által épített prépostsági templom szépsége, amely a nyugati városok mértékét is megütötte.

97 II. A gazdasági és társadalmi fejlődés A város topográfiai fejlődése a honfoglalástól kezdve egymással szorosan összefonódó városfejlesztő elemek váltakozó, egymást kiegészítő működését mutatja. Az állandóan szereplő rév, a királyi majd királynéi székhely, az egyházi intézmények és a piac változó jelentőségű szerepe mögött gazdasági és társadalmi erők húzódtak meg. Nemcsak a város topográfiájának fejlődése, hanem egész sorsának alakulása ezeknek az erőknek hatásaként jött létre. 23